David Wilmot javaslata mindkét felet szakaszonként megosztotta.
Korának mércéje szerint David Wilmot rasszistának tekinthető.
Pedig a pennsylvaniai képviselő olyan határozottan ellenezte a rabszolgaság kiterjesztését Mexikó által átengedett földekre, javaslatot tett, amely megosztaná a kongresszust. 1846. augusztus 8-án Wilmot olyan törvényt vezetett be a Házban, amely bátran kijelentette: “soha sem rabszolgaság, sem akaratlan szolgaság nem létezik” a mexikói-amerikai háborúban elnyert területeken. Ha nem ellenzi a rabszolgaságot, miért javasolna Wilmot ilyen cselekedetet? Miért egyezne az észak, amely csak egy kicsi, de egyre növekvő kisebbségű abolicionistákat tartalmazott?
Feltéve, Ez, amely kifejezett és alapvető feltétel annak a területnek az Egyesült Államok általi megszerzésére a Mexikói Köztársaságtól, amely közöttük tárgyalható bármely szerződés alapján fennáll, és hogy az ügyvezető végrehajtja az itt előirányzott pénzeket, sem rabszolgaság és önkényes szolgaság soha nem állhat fenn az említett terület bármely részén, kivéve a bűncselekményeket, amelyekről először a pártot kellően el kell ítélni. div> 
A rabszolgasággal kapcsolatos területek státuszát a mexikói kezdetek nem döntötték el Háború. Még mielőtt a háború véget ért volna, a mexikói cession régiójában a rabszolgaság kérdése gyorsgombos politikai kérdés volt.
Wilkot és más északiakat dühítette Polk elnök. Úgy érezték, hogy a teljes kabinet és az országos napirend déli elme és déli elvei dominálnak. Polk hajlandó volt harcolni a déli területért, de északra nézve kompromisszumkész volt. Polk az északiak megdöbbenésére csökkentette a vámot és megtagadta a belső fejlesztésekre szánt forrásokat. Most úgy érezték, háború folyik a déli életmód kiterjesztése érdekében. A “Szolga hatalom” kifejezés leugrott az északi törvényhozók ajkáról, amikor dühösen utaltak déli kollégáikra. Itt volt az északiak meghallgatásának ideje.
A 10 000 dolláros számlán megemlékezett Salmon P. Chase 1848-ban megalapította a Szabad Talaj Pártot. Ez a párt az amerikai rabszolgaság terjedésének megszüntetését szorgalmazta, és 14 képviselőt és két szenátort választott a szövetségi kormányba.
Bár Wilmot szíve nem vérzett a rabszolgáért , Kaliforniát olyan helyként képzelte el, ahol a szabad fehér pennsylvaniaiak a rabszolgamunka versenye nélkül dolgozhatnak. Mivel az észak népesebb és több képviselője van a házban, a Wilmot-fenntartás elfogadta. A törvények azonban a kongresszus mindkét házának jóváhagyását igénylik. A szabad államok és a rabszolga államok között egyenlően megosztott szenátus nem tudta megszerezni a jóváhagyáshoz szükséges többséget. A ház dühösen többször is elfogadta Wilmot fenntartását, mind eredménytelenül. Soha nem lesz törvény.
Évekig vitatták a rabszolgaság mellett és ellen szóló érveket az egyházakban és az újságokban. A képviselőház elfogadta az ökológiai szabályt, amely az előző évtized nagy részében megtiltotta a rabszolgaság megbeszélését. A kérdést már nem lehetett elkerülni. Az északi és déli ház és szenátus törvényhozóinak fel kellene állniuk, és számba kellene venni őket.