41.1 Mi az a leíró kutatás?
A leíró kutatás nem illeszkedik szépen sem a kvantitatív, sem a kvalitatív meghatározásba kutatási módszertanok, de ehelyett mindkettő elemeit felhasználhatja, gyakran ugyanazon tanulmányon belül. A leíró kutatás kifejezés arra a kutatási kérdésre, tervezésre és adatelemzésre utal, amelyet egy adott témára alkalmaznak. A leíró statisztikák megmondják, mi van, míg az inferenciális statisztikák megpróbálják meghatározni az okot és az okozatot.
A kutató által feltett kérdés típusa végső soron meghatározza a megközelítés típusát, amely a kérdéses téma pontos értékeléséhez szükséges. Leíró jellegű tanulmányok, amelyek elsősorban a “mi van” kiderítésével foglalkoznak, alkalmazhatók a következő kérdések megvizsgálására: Vajon a tanárok kedvezően viszonyulnak-e a számítógépek iskolai használatához? Milyen típusú, technológiát magában foglaló tevékenységek zajlanak a hatodik osztályos tantermekben, és milyen gyakran fordulnak elő? Milyen reakciókat reagáltak az iskolavezetők a technológiai újításokra a társadalomtudományok tanításában? Hogyan változtak a középiskolai számítástechnikai tanfolyamok az elmúlt 10 évben? Hogyan viszonyulnak az új multimédiás tankönyvek a nyomtatott alapú tankönyvekhez? Hogyan hoznak döntéseket az első csatorna iskolai használatáról, és azoknak az iskoláknak, amelyek úgy döntenek, hogy használják, hogyan hajtják végre az első csatornát? Mi lehet a legjobb módja az iskolai számítógépes eszközökhöz való hozzáférés biztosításának? Hogyan javítsák az oktató tervezők a szoftvertervezést, hogy a szoftver vonzóbb legyen a hallgatók számára? Milyen mértékben jártasak a gyógypedagógusok a segítő technológiában? Van-e összefüggés a multimédiás számítógépekkel kapcsolatos tapasztalatok és a problémamegoldó képességek között? Mennyire sikeres egy bizonyos műhold által nyújtott spanyol tanfolyam a motivációs érték és a tanulmányi eredmények szempontjából? A tanárok valóban úgy valósítják meg a technológiát, ahogyan észlelik? Hány ember használja az AECT gopher szervert, és mire használja?
A leíró kutatás lehet kvantitatív vagy kvalitatív. Ez magában foglalhatja a kvantitatív információk gyűjteményeit, amelyek számszerű formában a folytonosság mentén táblázhatók, például egy teszt pontszáma vagy az, hogy egy személy hányszor választja a multimédia program bizonyos funkcióinak használatát, vagy leírhatja az információ kategóriáit mint például a nem vagy az interakciós minták a technológia csoportos helyzetben történő alkalmazásakor. A leíró kutatás magában foglalja az eseményeket leíró adatok gyűjtését, majd az adatgyűjtés rendszerezését, táblázatait, ábrázolását és leírását (Glass & Hopkins, 1984). Gyakran használ vizuális segédleteket, például grafikonokat és diagramokat, hogy segítse az olvasót az adateloszlás megértésében. Mivel az emberi elme nem képes kivonni a nyers adatok nagy tömegének teljes importját, a leíró statisztikák nagyon fontosak az adatok kezelhető formába történő redukálásához. Amikor kis számú esetre vonatkozó részletes, elbeszélő leírásokról van szó, a kutatás a leírást használja eszközként az adatok elemzés során felmerülő mintákba rendezésére. Ezek a minták segítik az elmét egy kvalitatív vizsgálat és annak következményeinek megértésében.
A legtöbb kvantitatív kutatás két területre oszlik: tanulmányok, amelyek leírják az eseményeket, és tanulmányok, amelyek célja a következtetések vagy az okozati összefüggések feltárása. A leíró tanulmányok célja a “mi van” kiderítése, ezért a megfigyelési és felmérési módszereket gyakran használják a leíró adatok gyűjtésére (Borg & Gall, 1989). Az ilyen típusú tanulmányok leírhatják az iskolák multimédia-használatának jelenlegi állapotát vagy a számítógépen végzett csoportmunka eredményeként kialakult tevékenységi mintákat. Erre példa Cochenour, Hakes és Neal (1994) tanulmánya a tömörített videoalkalmazások tendenciáiról az oktatással és a magánszférával.
A leíró tanulmányok összefoglaló adatokat közölnek, például a központi tendencia, ideértve az átlagot, a mediánt, az üzemmódot, az átlagtól való eltérést, a változást, a százalékot és a változók közötti korrelációt. A felmérési kutatás általában magában foglalja az ilyen típusú méréseket, de következtetések levonása érdekében gyakran meghaladja a leíró statisztikákat. Lásd például: Signer (1991) felmérése a számítógéppel támogatott oktatási és veszélyeztetett hallgatókról, vagy Nolan, McKinnon és Soler (1992) kutatásai az iskolai számítógépekhez való egyenlő hozzáférés eléréséről. A jelenségek vastag, gazdag leírása a kvalitatív tanulmányok, esettanulmányok, megfigyelési tanulmányok, interjúk és portfólióértékelések. Robinson (1994) tantermi televíziós hírműsor esettanulmánya és Lee (1994) esettanulmánya az iskola szerkezetátalakításával kapcsolatos értékek azonosításáról kiváló példák esettanulmányokra.
A leíró kutatás egyedülálló az alkalmazott változók számában.A más típusú kutatásokhoz hasonlóan a leíró kutatás is több változót tartalmazhat az elemzéshez, más módszerektől eltérően azonban csak egy változóra van szükség (Borg & Gall, 1989). Például egy leíró tanulmány olyan módszereket alkalmazhat, amelyek több változó közötti összefüggéseket elemeznek olyan tesztek segítségével, mint például Pearson termék-pillanat korrelációja, regressziója vagy többszörös regresszió elemzése. Jó példa erre a hatásokkal kapcsolatos Knupfer és Hayes (1994) tanulmány. Az első csatorna aktuális eseményekről szóló adásának Manaev (1991) tanulmánya a tömegmédia hatékonyságáról, McKenna (1993) tanulmánya a rádióműsor attribútumai közötti kapcsolatról, és vonzóvá teszi a hallgatókat, Orey és Nelson “s (1994) vizsgálata a tanuló interakcióiról a hipermédia környezetekkel, és Shapiro (1991) vizsgálata a memóriáról és a döntési folyamatokról.
Másrészt a leíró kutatás egyszerűen beszámolhat a százalékos összefoglalóról egyetlen változón. Példák erre: Anglin és Towers (1992) kiválasztott oktatási tervezési és technológiai folyóiratokban szereplő referencia-idézetek összege; Barry (1994) vizsgálata a reklám és az első csatorna körüli vitáról; Lu, Morlan, Lerchlorlarn, Lee és Dike (1993) vizsgálata a média nemzetközi felhasználásáról az oktatásban (1993); Pettersson, Metallinos, Muffoletto, Shaw és Takakuwa (1993) elemzése a verbovizuális információk használatáról a földrajz oktatásában különböző országokban.
A leíró statisztikák adatgyűjtési és elemzési technikákat alkalmaznak hogy a központi tendencia, a variáció és a korreláció mértékeire vonatkozó jelentések adódnak. A jellegzetes összefoglaló és a korrelációs statisztikák kombinációja, valamint a kutatási kérdések, módszerek és eredmények specifikus fókusza az, ami megkülönbözteti a leíró kutatást a többi kutatási típustól.
A kutatás három fő célja a megállapítások leírása, magyarázata és validálása. A leírás kreatív feltárást követően jelenik meg, és a megállapítások rendezését szolgálja annak érdekében, hogy magyarázatokkal illeszkedjenek hozzájuk, majd teszteljék vagy érvényesítsék. Számos kutatási tanulmány szorgalmazza a természeti vagy az ember által létrehozott jelenségek leírását, például formájukat, szerkezetüket, aktivitásukat, időbeli változásukat, jelenségek stb. A leírás gyakran megvilágítja azt az ismeretet, amelyet egyébként nem észlelhetünk, sőt nem is találkozhatunk. Számos fontos tudományos felfedezés, valamint antropológiai információ a közös tapasztalatainkon kívül eső eseményekről származik ilyen leírások elkészítéséből. Például a csillagászok teleszkópjaikkal fejlesztik az univerzum különböző részeinek leírását, antropológusok társadalmilag atipikus helyzetek vagy kultúrák életeseményeit írják le, amelyek egyedülállóan különböznek a sajátunktól, az oktatáskutatók pedig osztálytermi tevékenységeket írnak le a technológia megvalósításával kapcsolatban. Ez a folyamat néha csillagok és csillagesemények felfedezését, új ismereteket eredményez más kultúrák értékrendjéről vagy gyakorlatairól, vagy akár az osztálytermi élet valóságáról is, mivel az új technológiákat az iskolákban alkalmazzák.
Oktatási a kutatók megfigyelési, felmérési és interjú technikákat használhatnak a csoportdinamikára vonatkozó adatok gyűjtésére a számítógépes tevékenységek során. Ezeket az adatokat felhasználhatnánk a számítógépek megvalósításához vagy a tanítási stratégiák fejlesztéséhez szükséges speciális stratégiák ajánlására. Az együttműködő csoportok szerepéről két kiváló tanulmányt készített Webb (1982), valamint Rysavy és Sales (1991). Noreen Webb mérföldkőnek számító tanulmánya leíró kutatási technikákat használt az együttműködő csoportok vizsgálatához, miközben az osztálytermekben dolgoztak. A Rysavy és Sales leíró megközelítést is alkalmaz a csoportos együttműködés számítógépeken végzett munkájának szerepének tanulmányozására. A Rysavy és Sales megközelítés nem figyelt meg tantermekben, de beszámoltak bizonyos gyakori megállapításokról, amelyek irodalomkutatás során derültek ki.
A leíró tanulmányoknak fontos szerepük van az oktatáskutatásban. Nagyban bővítették ismereteinket az iskolákban zajló eseményekről. Néhány fontos az oktatási könyvek ilyen típusú tanulmányokról számoltak be: Élet a tantermekben, Philip Jackson; A jó középiskola, Sara Lawrence Lightfoot; Tanárok és gépek: A technika tantermi használata 1920 óta, Larry Cuban; Hely, amelyet iskolának hívtak, John Goodlad; Vizuális műveltség: A tanulás spektruma, írta DM Moore és Dwyer; Számítógépek az oktatásban: társadalmi, politikai és történelmi perspektívák, Muffoletto és Knupfer; és az amerikai távoktatás modern kérdései, írta: M. G. Moore.
Henry J.Becker (1986) felmérési jelentései a számítógépek bevezetéséről az Egyesült Államok iskoláiban, valamint Nancy Nelson Knupfer (1988) beszámolói a tanárok véleményéről és a számítógép-használat szokásairól szintén részben illeszkednek az oktatás területéhez. leíró kutatás. Mindkét tanulmány adatkategóriákat ír le, és statisztikai elemzéssel vizsgálja az egyes változók közötti összefüggéseket. Mindkettő túllép a leíró kutatás határain, és további statisztikai eljárásokat folytat a kutatási kérdéseiknek megfelelően, lehetővé téve számukra, hogy további ajánlásokat tegyenek a számítástechnika megvalósításával kapcsolatban technológia az alapszintű változások és az igazságos gyakorlatok támogatására az iskolákon belül. Végül Knupfer tanulmánya kiterjesztette az elemzést és a következtetéseket annak érdekében, hogy javaslatokat nyújtson az oktatási számítástechnikával foglalkozó oktatási tervezők számára.
41.1.1 A természet a leíró kutatás
A kutatás leíró funkciója nagymértékben függ az in-től méréshez és megfigyeléshez szükséges műszer (Borg & Gall, 1989). A kutatók sok éven át dolgozhatnak az ilyen műszerek tökéletesítésén, hogy az így kapott mérés pontos, megbízható és általánosítható legyen. Az olyan eszközök, mint az elektronmikroszkóp, a szabványosított tesztek különféle célokra, az Egyesült Államok népszámlálása, Michael Simonson számítógép-használattal kapcsolatos kérdőívei és az alaposan validált kérdőívek száma számos olyan eszköz, amely értékes leíró adatokat szolgáltat. felhasználhatók a kutatók érdeklődésére számot tartó jelenségek leírására.
Néhány leíró kutatás célja statisztikai információk előállítása az oktatás olyan szempontjairól, amelyek érdeklik a politikai döntéshozókat és az oktatókat. A statisztika erre a fajta kutatásra specializálódott. Számos eredményét közzéteszik az Oktatási statisztikák összefoglalása című
című kötetben. A központ kezeli az Oktatási Haladás Országos Értékelését (NAEP) is, amely leíró információkat gyűjt az alábbiakról: milyen jól teljesítenek a nemzet fiatalsága a különböző témakörökben. A NAEP tipikus kiadványa a The Reading Report Card, amely leírást nyújt a középiskolások és középiskolások elmúlt két évtizedes olvasási teljesítményéről.
Nagyobb léptékben az International Association for az Evaluation of Education Achievement (IEA) jelentős leíró tanulmányokat végzett, összehasonlítva a hallgatók tanulmányi eredményességét számos nemzetben, így az Egyesült Államokban is (Borg & Gall, 1989). Az Egyesült Államokon belül az Office of Technology Assessment folyamatosan hatalmas mennyiségű információt gyűjt össze, amely befolyásolja az oktatás technológiai politikáját. A távoktatásban rejlő technológiákban rejlő lehetőségek eligazításának módjaként az iroda megjelentette a Linking for Learning: A New Course for Education című könyvet, amely leírja a távoktatást és annak lehetőségeit.
Folyamatos vita folyik a kutatók körében a kvantitatív (lásd 40.1.2) és a kvalitatív kutatás értékéről, és egyes megjegyzések a leíró kutatást kevésbé tisztának célozzák, mint a hagyományos kísérleti, kvantitatív tervek. Pletykák arról szólnak, hogy a fiatal kutatóknak kvantitatív kutatásokat kell folytatniuk ahhoz, hogy publikálhassák őket az oktatástechnológiai kutatás és fejlesztés, valamint a terület más rangos folyóirataiban. Az egyik tábor az oktatáskutatás tudományos megközelítésének előnyeit vitatja, előnyben részesítve ezzel a kísérleti, kvantitatív megközelítést, míg a másik tábor az oktatáskutatási kérdések egyedülálló emberi oldalának felismerését igényli, és ezért inkább a kvalitatív kutatási módszertant használja. Mivel a leíró kutatás mind a kvantitatív, mind a kvalitatív módszertanon átível, lehetővé teszi az események szükség szerinti nagyobb vagy kisebb mélységű leírását, a különféle kutatási technikák különféle elemeire való összpontosítást, és kvantitatív statisztikák bevonását az információk értelmes rendezéséhez. Az ebben a fejezetben szereplő idézetek bőséges bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a leíró kutatások valóban publikálhatók rangos folyóiratokban.
A leíró tanulmányok gazdag adatokat szolgáltathatnak, amelyek fontos ajánlásokhoz vezetnek. Például Galloway (1992) a leíró adatokra alapozza a számítógépes analógiákkal való tanításra vonatkozó ajánlásokat, Wehrs (1992) pedig ésszerű következtetéseket von le a szakértői rendszerek felhasználásáról az akadémiai tanácsadás támogatására. Másrészt a leíró kutatást visszaélhetik azok, akik nem értik annak célját és korlátait. Például nem lehet megpróbálni olyan következtetéseket levonni, amelyek ok-okozatot mutatnak, mert ez meghaladja az alkalmazott statisztikák határait.
Borg és Gall (1989) az oktatáskutatás eredményeit a leírás, előrejelzés, fejlesztés és magyarázat négy kategóriájába sorolja. Azt mondják, hogy a leíró kutatás olyan természeti vagy ember által létrehozott oktatási jelenségeket ír le, amelyek érdekesek a politikai döntéshozók és az oktatók számára. Az oktatási jelenségek jóslatainak célja annak meghatározása, hogy bizonyos diákok vannak-e veszélyben, és a tanároknak különböző technikákat kell-e használniuk az oktatásukhoz. A fejlesztéssel kapcsolatos kutatás azt kérdezi, hogy egy bizonyos technika segít-e valamit a tanulók jobb tanulásában, és hogy bizonyos beavatkozások okozati-összehasonlító, korrelációs és kísérleti módszerek alkalmazásával javíthatják-e a tanulók tanulását. A magyarázat utolsó kategóriája azt állítja, hogy a kutatás képes megmagyarázni egy olyan jelenségkészletet, amely ahhoz vezet, hogy képesek vagyunk a jelenségek leírását, előrejelzését és irányítását magas szintű bizonyossággal és pontossággal. Ez általában elméletek formáját ölti.
A leíró kutatás adatgyűjtésének módszerei önmagukban vagy különféle kombinációkban alkalmazhatók, a szóban forgó kutatási kérdésektől függően. A leíró kutatás gyakran kvázi-kísérleti kutatást igényel (Campbell & Stanley, 1963). A leíró kutatás területén a kérdésekre alkalmazott általános adatgyűjtési módszerek egy része felméréseket, interjúkat, megfigyeléseket és portfóliókat tartalmaz.