Háttér: Bár a tüsszentésről ismert, hogy derékfájást vált ki, nincs objektív adat a keletkező terhelésről, amikor tüsszentés. Ráadásul a derékfájás csökkentésére gyakran ajánlott megközelítéseket, például két kézzel a falnak támaszkodni nem támasztják alá objektív bizonyítékok.
Módszerek: A résztvevők 12 egészséges fiatal férfi voltak (átlagéletkor 23,25 ± 1,54 év), akiknek a kórelőzményében nem volt gerincoszlop vagy derékfájás. A méréseket háromdimenziós mozgásrögzítő rendszer és a felszíni elektromiogram segítségével három kísérleti körülmény között végeztük: normális tüsszögés, jellemző a törzs előrefelé hajlása; állvány, amelyben a testet tüsszögéskor szándékosan függőleges testtartásban tartották fenn; és asztal, amelyben a résztvevők tüsszögéskor két kézzel az asztalra támaszkodtak. Elemeztük és összehasonlítottuk a csigolyaközi porckorong nyomóerejét, az alacsony hátsó pillanatot, a talaj reakcióerejét, a törzs dőlésszögét és a rectus abdominis és az erector spinae izmok együttes összehúzódását a három körülmény között.
Megállapítások: A csigolyaközi lemez nyomóereje és a talaj reakcióereje az állvány és az asztal körülményei között szignifikánsan alacsonyabb volt, mint normál körülmények között. A ko-kontrakciós index értéke szignifikánsan magasabb volt az állomány állapotában, mint a normál és az asztali körülmények között.
Értelmezés: Tüsszentéskor a testtartás az állvány vagy az asztal állapotában csökkentheti a deréktáji terhelést a normál tüsszentés esetén. Így mindkét kezének az asztalra helyezése vagy a testtartás egyéb módon történő fenntartása előnyösnek tűnik az alacsony hátterhelés csökkentésére tüsszentéskor.