A katolikus egyház katekizmusa
LOS Az Egyház hét szentsége
1210 Az új törvény szentségeit Krisztus állította fel, és ezek hét: Keresztség, Megerősítés, Eucharisztia, Bűnbánat, Betegek Kenete, Papi Rend és Házasság. A hét szentség megfelel a keresztény életének minden szakaszának és minden fontos mozzanatának: megszüli és gyarapítja, gyógyítja és küldeti a keresztény hit életét. Bizonyos hasonlóság mutatkozik itt a természetes élet és a szellemi élet szakaszai között (vö. Aquinói Szent Tamás, Summa theologiae 3, q. 65, a.1, c).
1211 Ezt az analógiát követve: magyarázza el először a keresztény beavatás három szentségét (első fejezet), majd a gyógyítás szentségeit (második fejezet), végül azokat a szentségeket, amelyek a hívek közösségének és küldetésének szolgálatában állnak (harmadik fejezet). Természetesen ez a sorrend nem az egyetlen lehetséges, de lehetővé teszi számunkra, hogy láthassuk, hogy a szentségek olyan organizmust alkotnak, amelyben minden egyes szentségnek létfontosságú helye van. Ebben a szervezetben az Eucharisztia egyedülálló helyet foglal el, mint “a szentségek szentsége”: “az összes többi szentséget ennek végéig rendelik” (Aquinói Szent Tamás, Summa theologiae 3, q. 65, a. 3 , c).
A KERESZTÉNY SZAKRAMENTJA
1213 A Szent Keresztelés az egész keresztény élet alapja, a szellemben való élet kapuja (“vitae spiritualis ianua”) “) és az ajtót, amely megnyitja a hozzáférést a többi szentséghez. A keresztség révén megszabadulunk a bűntől és újjászületünk, mint Isten gyermekei, Krisztus tagjai leszünk, beépülünk az egyházba, és résztvevőivé válunk küldetésében (vö. Firenze Zsinata: DS 1314; CIC, 204,1; 849; CCEO 675,1): Baptismus est sacramentum regenerationis per aquam verbóban “(” A keresztség az újszülött szentsége a víz és a szó révén “: római katekizmus 2,2,5).
1214 Ez a szentség megkapja a nevet a keresztség a központi rítus jellege miatt, amellyel megünnepeljük: a keresztelés (görögül a keresztelés) jelentése: “meríteni”, “a vízbe tenni”; a “vízbe merítés” a katekumen temetését szimbolizálja. Krisztus halálában, ahonnan a feltámadás révén jön ki vele (vö. Rm 6,3–4; Kol 2,12) mint „új teremtmény” (2 Co 5,17; Ga 6,15).
A MEGERŐSÍTÉS SZAKRAMENTUMA
1285 A keresztséggel és az Eucharisztiával a Megerősítés szentsége képezi a “szentségek halmazát” keresztény beavatás ”, amelynek egységét meg kell őrizni. Ezért el kell magyarázni a híveknek, hogy ennek a szentségnek az átvételére van szükség a keresztségi kegyelem teljességéhez (vö. A megerősítés szertartása, Prenotadnos 1). Valójában a megkeresztelteket “a megerősítés szentsége szorosabban köti az Egyházhoz, és a Szentlélek különleges erejével gazdagítja. Ilyen módon Krisztus hiteles tanúiként tovább kötelesek kiterjeszteni és megvédeni a hitet az ő hitével. szavai és művei “(LG 11; vö. Megerősítés szertartása, adj nekünk 2):
1286 Az Ószövetségben a próféták bejelentették, hogy az Úr Lelke a várható Messiáson nyugszik (vö. Is 11,2) ) üdvös küldetésének elvégzésére (vö. Lk 4,16-22; Is 61,1). A Szentlélek Jézusra való leszállása János általi keresztelésében annak a jele volt, hogy ő volt az, aki eljött, Messiás, Isten Fia (Mt 3,13-17; Jn 1,33-34). Miután a Szentlélek megadta, egész életét és minden küldetését teljes közösségben végzi a Szentlélekkel, amelyet az Atya “mérték nélkül” ad neki (Jn 3,34).
AZ EUKARISZTUS SZAKRAMENTJA
1322 A Szent Eucharisztia befejezi a keresztény beavatást. Azok, akiket a keresztség a királyi papság méltóságára emelt és a megerősítéssel Krisztushoz mélyebben beállítottak, részt vesznek az Eucharisztia útján az egész közösséggel az Úr saját áldozatában.
1323 “Megváltónk, az utolsó vacsorán, azon az éjszakán, amelyen átadták, testének és vérének eucharisztikus áldozatát állította fenn évszázadokig, visszatéréséig, a keresztáldozatig, és így szeretett házastársára, az egyházra, halálának emlékére és feltámadás, a kegyesség szentsége, az egység jele, a szeretet köteléke, húsvéti lakoma, amelyen Krisztust fogadják, a lelket kegyelem tölti el, és a jövő dicsőségének ígéretét kapjuk “(SC 47).
1324 Az Eucharisztia “az egész keresztény élet forrása és csúcsa” (LG 11). “A többi szentség, csakúgy, mint az összes egyházi szolgálat és apostoli mű, egyesül az Eucharisztiával, és oda vannak rendelve.A Szent Eucharisztia tulajdonképpen tartalmazza az egyház minden szellemi javát, vagyis magát Krisztust, a húsvétunkat (PO 5).
A SZAKRAMENTA BÜNTETÉS ÉS Békéltetés
1422 “” Azok, akik a bűnbánat szentségéhez közelednek, megbocsátást kapnak Isten irgalmából az ellene elkövetett bűneikért, és egyúttal megbékélnek az egyházzal, amelyet megbántottak bűneitekkel. Szeretetével, példájával és imáival a megtérésre készteti őket. “(LG 11).
1423 Megtérés szentségének hívják, mert szentségesen teljesíti Jézus megtérésre hívását (vö. Mk 1,15). térjen vissza az Atyához (vö. Lk 15:18), akitől az ember a bűn miatt elfordult.
A bűnbánat szentségének hívják, mert a megtérés, a bűnbánat és a jóvátétel személyes és egyházi folyamatát szenteli. bűnös keresztény.
1424 A gyónás szentségének hívják, mert a szentség elengedhetetlen eleme a kinyilatkoztatás vagy megnyilvánulás, a bűnök megvallása a pap előtt. Mély értelemben ez a szentség egyúttal „gyónás”, elismerés is. és dicséret Isten szentségéről és a bűnös ember iránti irgalmáról.
A megbocsátás szentségének hívják, mert a pap szentségi feloldozásával Isten megadja a bűnbánó “megbocsátást és békét” (Bűnbánat szertartása, 46 , 55).
Hívták A megbékélés szentsége, mert a bűnösnek megadja a megbékélő Isten szeretetét: “Béküljetek meg Istennel” (2Kor 5:20). Akik Isten irgalmas szeretetén élnek, készek válaszolni az Úr hívására: “Menjetek előbb, hogy megbékéljetek a testvéretekkel” (Mt 5,24).
A BETEGEK KENYELEME
1499 “A a betegek szent kenetével és a papok imáival az egész egyház a betegeket a szenvedő és dicsőített Úrnak ajánlja, hogy könnyítsen meg és mentse meg őket. Arra is ösztönzi őket, hogy szabadon csatlakozzanak Krisztus szenvedélyéhez és halálához, és járuljanak hozzá, így Isten Népének javára “(LG 11).
1500 A betegség és a szenvedés mindig is az emberi életet sújtó legsúlyosabb problémák közé tartozott. A betegségben az ember tapasztalja tehetetlenségét, határait és végességét. Minden betegség megpillanthatja a halált.
1501 A betegség szorongáshoz, önmagunkba való visszahúzódáshoz, néha akár Isten elleni kétségbeeséshez és lázadáshoz vezethet. Emellett érettebbé teheti az embert, segíthet abban, hogy felismerje az életében azt, ami nem lényeges ahhoz, hogy a lényeges felé fordulhasson. Nagyon gyakran a betegség Isten kereséséhez, visszatéréséhez vezet.
A REND SAKRAMENTUMA
1536 A rend az a szentség, amelynek köszönhetően Krisztus apostolaira bízott küldetését mindaddig gyakorolják az egyházban. az idők vége: ez tehát az apostoli szolgálat szentsége. Három fokozatból áll: a püspökség, a presbitérium és a diakonátus.
.
1537 A Rend szó a római ókorban a polgári értelemben vett testeket jelölte meg, különös tekintettel azokra, akik kormányoznak. Az Ordinatio kijelöli az integrációt egy ordóban. Az egyházban vannak olyan testek, amelyeket a hagyomány – a Szentírás alapjai nélkül (vö. Hb 5,6; 7,11; Zsolt 110,4) – az ókortól kezdve taxeis (görögül), ordinák ( latinul): így a liturgia az ordo episcoporumról, az ordo presbyterorumról, az ordo diaconorumról beszél. Más csoportok is megkapják ezt az ordo nevet: katekumenek, szüzek, férjek, özvegyek.
1538 Az egyház egyik testébe való beilleszkedést egy ordinatio nevű rítus, egy vallási és liturgikus cselekedet végezte, amely felszentelés, áldás volt. vagy szentség. Ma a ordinatio szót annak az úrvacsorai aktusnak tartják fenn, amely magában foglalja a püspökök, papok és diakónusok rendjét, és amely meghaladja a közösség egyszerű választását, kinevezését, delegálását vagy intézményét, mivel a Szentlélek ajándékát adja, amely lehetővé teszi a gyakorlást “szent hatalom” (sacra potestas) (vö. LG 10), amely csak Krisztustól származhat, az egyházán keresztül. A felszentelést azért is hívják consecratio-nak, mert ez maga a Krisztus általi „elkülönítés” és „befektetés” az egyháza számára. A püspök “kézrátétele” a felszentelő imával együtt ennek a felszentelésnek a látható jele.
A HÁZASSÁG SZAKRAMENTJE
1601 “A házassági szövetség, amely révén a férfi és a nő egy A az egész életen át tartó konzorciumot, amelyet természeti jellege a házastársak javára, valamint az utódok generálására és nevelésére rendelt el, Krisztus Urunk szentségi méltóságra emelte a megkereszteltek körében “(CCC 1055. sz. 1. bek.) .
1602 A Szentírás a férfi és a nő Isten képmására és hasonlatosságával való létrehozásának beszámolójával nyit (Gn 1,26–27), és a „Bárány házasságának” jövőképével zárul (Ap 19, 9; vö. Ap 19,7).A Szentírás egyik szélsőségből a másikba beszél a házasságról és annak „rejtélyéről”, intézményéről és az Isten által adott értelemről, eredetéről és végéről, az üdvösség története során elért különféle eredményeiről, a bűnből fakadó nehézségeikről és a bűnükről megújulás “az Úrban” (1Kor 7:39), mindezt Krisztus Újszövetségének és az Egyház szemszögéből nézve (vö. Ef 5,31-32).
1603 “A házastársi élet és a szeretet bensőséges közössége a Teremtő alapítja és rendelkezik saját törvényeivel. Isten maga a házasság szerzője “(GS 48,1). A házasság hivatása a férfi és a nő természetébe bele van építve, mivel a Teremtő kezéből származnak. A házasság nem pusztán emberi intézmény annak ellenére, hogy sokféle változatosságot szenvedhetett el az évszázadok során a különböző kultúrákban, társadalmi struktúrákban és szellemi attitűdökben. Ezeknek a sokféleségeknek nem szabad elfeledtetniük közös és állandó tulajdonságait. Annak ellenére, hogy ennek az intézménynek a méltósága nem mindig azonos világossággal tárul fel (vö. GS 47,2), minden kultúrában létezik bizonyos érzék a házassági unió nagyságáról. “A személy, az emberi és a keresztény társadalom üdvössége szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség jólétével” (GS 47,1).
1604 Isten, aki szeretetből teremtette az embert, szeretetre is hívta , minden ember alapvető és veleszületett hivatása. Mert az ember Isten képmására és hasonlatosságára jött létre (1Móz 1,2), aki a Szeretet (vö. 1 Jn 4,8,16). Isten férfit és nőt teremtve őket, kölcsönös szeretetük abszolút és végtelen szeretet képévé válik, amellyel Isten szereti az embert. Ez a szeretet jó, nagyon jó a Teremtő szemében (vö. Ter 1,31). És ennek a szeretetnek, amelyet Isten megáldott, gyümölcsözőnek és a teremtés gondozásának közös munkájában kell megvalósulnia. “És Isten megáldotta őket, és így szólt:” Legyetek eredményesek és szaporodjatok, töltsétek meg a földet és gyökerezzetek rajta “” (Gn 1,28).
1605 A Szentírás azt állítja, hogy férfit és nőt egymásnak teremtettek: ” Nem jó, ha az ember egyedül van “(Gn 2:18). Az asszonyt, “testének húsát” (vö. Gn 2:23), egyenrangúját, a magához az emberhez leginkább hasonlító lényt Isten “segítségként” adja neki (vö. Gn 2:18), így képviselve Istent ami a “segítségünk” (vö. Ps 121,2). “Ezért az ember elhagyja apját és anyját, és egyesül feleségével, és egy testté válnak” (vö. Ter 2, 18-25). Hogy ez két életük elmaradhatatlan egyesülését jelenti, maga az Úr megmutatja, emlékeztetve arra, ami “kezdetben” volt, a Teremtő tervével (vö. Mt 19, 4): “Tehát már nem kettő, hanem egy test” ( Mt 19,6).
Részletesebb információkat a Katolikus Egyház Katekizmusában talál.