A keresztszülő szerepe a keresztségben a a szponzor szerepe a katekumenátusban, amely a korai egyházban keletkezett. Emlékezzünk arra, hogy 313-ig az egyházat a Római Birodalom üldöztette, és óvatosnak kellett lennie ügyeinek lebonyolításában, hogy megakadályozza a pogány beszivárgást és üldöztetést. Emellett a középkorig a beavatás szentségeit – a keresztséget, a szent Eucharisztia és a konfirmációt – egyszerre adták át. A szponzor szerepe azután volt, hogy tanúsítsa az egyházba való felvételt kérő, sokszor felnőtt ember integritását, valamint segítséget nyújtson neki a katekumenátus idején e szentségekre való felkészülésben és a keresztény életben. A csecsemők számára ezek a szponzorok a gyermek nevében is megteszik a hit szakmáját, és vállalják a gyermek hitbeli tanításának felelősségét, különösen, ha a szülők nem teljesítették ezt a kötelességüket. Körülbelül 800. év, amikor a csecsemőkeresztség valóban a szokás volt Ezeket a szponzorokat “patrinus” -nak vagy “keresztapának” hívták. Hagyományosan egy keresztelő gyermek szponzorát keresztszülőként – keresztanyaként vagy keresztapaként – azonosítjuk, de a szakkifejezés továbbra is “szponzor”.
a Kánoni Törvénykönyvéhez: “A lehetõség szerint egy megkeresztelkedõnek szponzort kell adni, aki segít egy felnõttnek a keresztény beavatásban, vagy a szülõkkel együtt csecsemõt mutat be a keresztségben, és aki segítsen a megkeresztelkedőknek abban, hogy kereszteléssel összhangban éljenek a keresztény életben, és hűen teljesítsék az ezzel kapcsolatos kötelezettségeiket “(872. sz.). Ez a kijelentés egyértelműen tükrözi a szponzor szerepének történelmi gyökereit.
szponzor legyen, a keresztelni való személyt kell kiválasztania d, vagy egy gyermek szülei vagy gondviselői, vagy ezek hiányában az úrvacsora lelkésze vagy szolgálata. A szponzornak nemcsak szponzornak kell lennie, hanem a megfelelő képesítésnek is. A szponzornak tizenhatodik évét be kell töltenie, kivéve, ha a püspök a szponzoráláshoz új életkorot állapított meg, vagy a lelkész vagy a miniszter úgy ítélte meg, hogy az igazságos ügy indokolja a szabály alóli kivételt. Katolikusnak kell lennie, aki megkapta a szent Eucharisztia és a megerősítés szentségeit, és “összhangban él a hittel és a vállalandó szereppel”. Sőt, a szponzort nem akadályozhatja valamilyen kanonikus büntetés. Ideális esetben ez a keresztelő szponzor egyben a megerősítés szponzora is. Ne feledje, hogy a gyermek anyja és apja nem szolgálhat szponzorként. Vegye figyelembe azt is, hogy ezek ugyanazok a követelmények a visszaigazoló szponzorokkal szemben. (Vö. A Kanonjogi Kódex, 874.1. Sz.).
Szigorúan véve a személynek csak egy szponzorra van szüksége a keresztséghez – férfinak vagy nőnek, de két szponzora lehet, egy férfi és egy nő. Itt a Kánonjogi Kódex meg akarja szüntetni azt a gyakorlatot, hogy számos szponzor van, amint ez egyes kultúrákban előfordult (873. sz.). Emellett vészhelyzet esetén, mint például a közvetlen halál, nincs szükség szponzorra.
Itt szünetet kell tartanunk annak tisztázása érdekében, hogy ki minősül katolikus keresztszülõnek. Az a katolikus, aki nem gyakorolja a hitet azzal, hogy rendszeresen részt vesz a szentmiséken, vagy érvénytelen házasságban él, kizárja magát a keresztszülőtől. Sőt, ha egy személy katolikus, de ellentétes a hittel, vagyis “katolikus vagyok, de …” hozzáállással rendelkezik, és nem lenne jó példa, és a hit tanúja is kizárja magát. Ha valaki nem arra törekszik, hogy teljesítse saját keresztelési és konfirmációs kötelezettségeit, akkor nem fogja eleget tenni annak a feladatának, hogy másnak segítsen ebben.
A szülőknek jó gyakorlati katolikusokat kell találniuk a keresztszülők számára. Sajnos ez a feladat nagyon nehéz lehet a mai világban.
Lelkészként valóban zavart minden alkalommal, amikor valaki eljön a papi irodába, és azt akarja, hogy írjak alá egy szponzor igazolást. és igazolja, hogy gyakorló katolikus, amikor nem ismerem fel, nem regisztrált a plébánián, és hűségesen nem vesz részt a szentmisén. Igazság szerint nem tudok eleget tenni egy ilyen kérésnek.
A szülőknek jó gyakorlati katolikusokat kell találniuk a keresztszülők számára. Sajnos ez a feladat nagyon nehéz lehet a mai világban. A legjobb hely olyan rokonok, sőt nagyszülők felkutatása, akik vérrokonságban vannak az keresztgyerekkel és az évek során megőrzik a hitet. A jó barátok is megfelelőek, de néha a barátságok elapadnak, így az keresztgyerek aktív keresztszülő nélkül marad. A keresztszülőknek hűséges egyéneknek kell lenniük, akik készek vállalni azt a felelősséget, hogy élete végéig egy keresztgyerek életének részesei lehetnek.
Mi van, ha valaki hű protestáns barátot szeretne szponzorként? Technikailag csak a katolikusok lehetnek keresztszülők vagy szponzorok. Más felekezetű keresztény, legyen az ortodox vagy protestáns, a kereszténység “keresztény tanúja” lehet a katolikus keresztszülő mellett.Ennek a megkülönböztetésnek és korlátozásnak az az oka, hogy a keresztszülő nemcsak felelősséget vállal a megkeresztelt személy vallási neveléséért és spirituális formálásáért, hanem az egyházat, a hit közösségét is képviseli, amelybe az illetőt megkeresztelik. Az a keresztény, aki nem katolikus, bár talán nagyon szent, keresztény, nem tudja teljes mértékben tanúsítani a katolikus egyház hitét. Ugyanígy a katolikus csak annak lehet keresztény tanúja, aki egy másik keresztény felekezetbe van keresztelve. (Pápai Tanács a keresztény egység előmozdításáért, Directore pour l “application des principes et des normes sur l” oecuemenisme, 1993. március 25., AAS 85 (1993) 1039-1119; Könyvtár az ökumenizmus alapelveinek és normáinak alkalmazásához (Washington: USCC, 1993); Origins 23 (1993) 129-160).
Összességében a keresztszülők különleges szerepet töltenek be a megkeresztelt ember életében. Ezért minden szülőnek keresztszülőt kell választania, nemcsak vérszerinti kapcsolat vagy barátság miatt; inkább egy keresztszülőnek kell megbízható tanúja lenni a hitnek, aki segít az keresztgyereknek az üdvösség elérésében.