A máj nagyon vonzónak tűnik számos parazita számára, amelyek akár a szervben laknak, akár normális fejlődésük során átjutnak, vagy a májba kerülhet, ami ott pusztuláshoz vezet. A malária paraziták rövid fejlődési stádiumúak a hepatocitákban, de nem károsítják a szervet. A leishmaniák (Leishmania donovani komplex) esetében a Kupffer-sejtek a zsigeri leishmaniasisot vagy kala azart okozó célsejtek. Az ascarid csoport nematódáinak különös affinitása van a májhoz. Az emberi Ascaris lárváinak fejlődési ciklusuk során egyszer át kell menniük a parenchymán, az állati ascaridák lárvái éppen ellenkezőleg, hosszabb ideig vándorolnak a májban. A skisztoszómák petéi a portálrendszeren keresztül a májba kerülnek, és ott csapdába esnek a szövetben. Gyulladásos granuloma alakul ki körülöttük. Ha a petesejt-terhelés nagy, a máj fibrózisa végül kialakulhat, amely portális hipertóniához vezet. Míg az epevezetékekben élő kis májpelyhek (Clonorchis, Opisthorchis) az esetek többségében alig okoznak kárt a májban, a nagyobb májlomb, a Fasciola hepatica egy több hetes korai vándorlási szakaszban elpusztítja a májszövetet. Az Echinococcus nemzetség lárva-cestodái általában a májban találhatók kiterjedéssel növekvő zárt cisztákként (E. granulosus), vagy szilárdabb struktúrákként, amelyek infiltráció és roncsolás útján nőnek (E. multilocularis). Pusztulás akkor is eredményül, ha az ameba (Entamoeba histolytica) behatol a májba. A nekrózis nagy területei, májtályogok képződnek.
Leave a Reply