A QRS komplex és a postmortem kamrai anatómia közötti összefüggést 1184 normál vezetőképesség esetén végeztük:
(1) Mechanikus megbízhatóság a 0,03 mp-nél hosszabb Q-hullám puszta jelenléte vagy hiánya az infarktus “helyes” diagnosztizálásához vezetett, vagy nem a sorozat 79% -ában.
(2) Normál vezetőképesség mellett rendellenes Q hullámok Az anteroseptalis (Vl-V4) vagy az alsóbbrendű (II, III, aVF) elektrokardiográfiai zónákból izoláltak gyakran hamisak voltak (46%). Az oldalsó zónára (V5-V6) vagy egynél több elektrokardiográfiai zóna kombinációjára korlátozott abnormális Q hullámok azonban ritkán hamis előrejelzői voltak az infarktus jelenlétének (4%).
(3) Az infarktus klasszikus lokalizációja normál vezetéssel statisztikailag viszonylag megbízható volt, összehasonlítva a köteg-ág blokkolással. A laterális bazális infarktus anatómiai mintázatának megnövekedett gyakorisága normál QRS komplexekkel együtt (de ismert infarktus) a laterobasalis bal kamra relatív “elektromos csendjére” utal a rendellenes Q hullámgenezisben. A bal kamra adott anatómiai helyére korlátozott elváltozások általában különös hangsúlyt fektettek és korlátokat adtak az elektrokardiográfiai expresszió spektrumára, de nem eredményeztek egységes, Q-hullám eloszlásmintát.