A válltörések a váll három csontjának legalább egyikét tartalmazzák: a lapocka (lapocka), kulcscsont (kulcscsont) vagy a felkarcsont (felkarcsont). Mindhárom töréstípus vállfájást, duzzanatot, érzékenységet okozhat, és korlátozhatja a váll mozgásterét, de vannak jelentős különbségek is.
A váll csontjai. Olvassa el a váll anatómiájának útmutatóját
kulcscsonttörés
A kulcscsont (kulcscsont) egy hosszú, vékony csont, amely a nyak tövében kezdődik és a vállig nyúlik ki. A kulcscsonttörés bármely életkorban előfordulhat, az újszülöttektől az idősekig.
Lásd kulcscsonttörések: típusai és tünetei
Ezek a törések általában esés, közvetlen ütés, kontakt sport miatt következnek be. (például jégkorong vagy foci), vagy gépjármű-baleset. A zúzódás, duzzanat és fájdalom a kulcscsont régió felett gyakori tünet. Dudor is kialakulhat a sérülés helyén a hematoma (egy adott területre korlátozott duzzanat) vagy a csont deformitása miatt. Ha kulcscsonttörés történik, a betegeknek általában nehézségeik vannak a kar felemelésével.
Lásd: A kulcscsont törésének diagnózisa és okai
Humerus proximális törése
Mentés A felkarcsont a könyöktől a vállig futó hosszú csont. A proximális humerus törés a humerus csont tetejének törése, a humerus fejénél vagy közvetlenül az alatt. A humorális fejet gyakran gömbnek nevezik, amely a váll foglalatában nyugszik.
Gyakori a proximális humerus törés. Bármely életkorban előfordulhatnak, de a kockázat az életkorral és az oszteoporózissal növekszik.
Két másik típusú humerus törés létezik. Ezek a törések nem befolyásolják annyira a vállízületet, mint a proximális humerus törés.
- A humorális tengely törése a felkarcsont középső részét érinti.
- A disztális humerus törés a humerus alsó végét érinti, a könyökízület közelében.
A humerális törés gyakran műtét nélkül is kezelhető. A műtét szükségességét befolyásoló tényezők között szerepel az elmozdulás mértéke, a porc érintettsége az ízületben, valamint a beteg életkora és aktivitási szintje.
Lásd: Proximális humerus törés kezelése
Lapocka törése
Mentés Aprított lapockatörés történik, amikor a lapocka többre szakad mint három töredék.
A lapocka egy lapos háromszög alakú csont, amely a hát felső részén helyezkedik el. Ez biztosítja az elsődleges kapcsolatokat a mellkas és a kar között. A lapocka törések ritkák, az összes törés kevesebb, mint 1% -át teszik ki, és csak a váll töréseinek 3–5% -át teszik ki.1 Leggyakrabban 25 és 45 év közötti férfiaknál tapasztalhatók.
Lásd: Törött váll: lapocka törés
Lapocka törés következhet be egy kontakt sportból, például futballból, vagy traumatikus eseményből, például autóbalesetből. Tekintettel a lapocka töréséhez szükséges hatásra, az ilyen típusú sérülést szenvedő személynek általában egyéb károsodásai vannak, például idegsérülések, bordatörések vagy tüdősérülések.
Lásd: Lapocka törés diagnosztizálása
Eltolt és nem elmozdított törések
A legtöbb válltörést műtét nélkül sikeresen kezelik. A nem sebészeti kezelés akkor lehetséges, ha a csontok nem mozdulnak el, ami azt jelenti, hogy a csontok helyes, anatómiai helyzetükben maradnak. A válltörések körülbelül 80% -a nem elmozdult.2
Ezzel szemben a válltörést elmozdultnak írják le, amikor a törött csontdarabok elválnak egymástól, és már nem a helyes, anatómiai helyzetben vannak. Az elmozdított töréseknél műtétre lehet szükség a csontok újraszabályozásához, hogy azok pontos helyzetükben gyógyuljanak.
A törések okai
A válltörések gyakori okai:
- Magasságból zuhanás, például lóról vagy sziklamászáskor
- Kapcsolatfelvétel a sportokkal, beleértve a futballt is
- Egyéb traumás események, például gépjármű-balesetek
A csontritkulás csökkenésével járó csonttömeg növelheti a válltörések kockázatát.