Acromioclavicularis ízület

Leírás

Az Acromioclavicularis vagy AC ízület a vállízület négy ízületének egyike. Az AC ízület az oldalsó kulcscsomó és a lapocka akromion folyamatának találkozásánál jön létre, és egy csúszó vagy sík stílusú ízületi ízület. Az AC ízület rögzíti a lapockát a kulcscsonthoz, és ez a fő csukló szolgál, amely felfüggeszti a felső végtagot a csomagtartótól.

Az AC ízület elsődleges funkciója:

• A lapocka további forgási tartományának lehetővé tétele a mellkason
• Lehetővé teszi a lapocka beállítását (billentés és belső / külső forgatás) a lapocka kezdeti síkján kívül, annak érdekében, hogy a kar mozgásának következtében kövesse a mellkas változó alakját.
• Az ízület lehetővé teszi az erők továbbítását a felső végtagtól a kulcscsontig.

Anatómia

Csuklós felület

Az AC ízület a kulcscsont oldalsó vége és a lapocka akromionján elhelyezkedő kis oldal közötti csukló. Az ízületi arcokat inkongruensnek tekintjük, mivel konfigurációjuk eltér. Lehetnek laposak, kölcsönösen homorúak-domborúak vagy fordítottak (kölcsönösen domborúak-homorúak). A csuklós felületek dőlése egyénenként változó. 3 ízületi típust írnak le, amelyekben az érintkező felek dőlésszöge 16 és 36 fok között változik a függőlegestől. Minél közelebb voltak a felületek a függőlegeshez, annál hajlamosabb volt az ízület a nyíróerők kopási hatásaira. Tekintettel a változó ízületi konfigurációra, ennek az ízületnek az intraartikuláris mozgása nem kiszámítható.

Szalagok és ízületi kapszula

Az AC közös kapszula és az ízületet körülvevő szalagok együttesen működnek a stabilitás biztosítása és a kulcscsont érintkezése érdekében a lapocka akromion folyamatával.

Ízületi kapszula

Az AC ízület vékony, szinoviummal bélelt kapszulával rendelkezik. A kapszula gyenge, és alsóbbrendűen és felülről egyaránt erősítik a kapszulaszalagok, amelyeket viszont megerősítenek a deltoid és a trapezius csatlakozásai. A felső és az alsó kapszulaszalagok nélkül az AC ízületi kapszula nem lenne elég erős az ízület integritásának fenntartásához.

Szalagok

• Coracoclavicularis szalagok: A conoid és a trapezoid szalagokból állnak (amelyek valójában nem érintkeznek az ízülettel). Ez a kombinált szalag az AC ízület elsődleges tartószalagja. A coracoclavicularis szalagok a coracoid folyamattól a kulcscsont alsó részéig, az AC ízület közelében futnak. Ezek az ínszalagok hozzájárulnak a vízszintes stabilitáshoz, elengedhetetlenné téve őket az AC ízület kiváló diszlokációjának megakadályozásában. Mindkét rész korlátozza a lapocka elfordulását. A coracoclavicularis szalag legkritikusabb szerepe abban áll, hogy a felső végtag emelkedése során a teljes ROM-hoz szükséges kulcscsont hosszirányú forgatását hozza létre.
  
  • A konoid szalag: a coracoclavicularis szalag legyező alakú alkatrésze. Mediálisabban helyezkedik el, mint a trapéz alakú szalag.
  • A trapéz alakú szalag a coracoclavicularis szalag laterálisabb része, és négyszög alakú.
• Az acromioclavicularis szalag megerősíti az ízületi kapszula, és az AC ízületnél a hátsó transzláció és a hátsó axiális forgás elsődleges visszatartó ereje.

Ízületi lemez

Az AC ízület korongja változó méretű az egyének között, az egyénen belül különböző életkorban és ugyanazon egyén oldalai között. Az első 2 éves korban az ízület tulajdonképpen fibro-porcos unió. A felső végtag használatával minden ízület felszínén közös tér alakul ki, amely egy meniszkó fibrokartilíz maradványt hagyhat az ízületen belül.

Izmok

A kulcscsont mellékletként szolgál a felső végtagra és a fejre ható sok izomhoz, ezek a következők:

• Pectoralis Major (Clavicularis fej)
• Sternocleidomastoid
• Deltoid
• Trapezius

Pectoralis Major

Sternocleidomastoid

Deltoid

Trapéz

Funkció

A scapulothoracicus ízület mozgását általában a Sternoclavicularis és Ac romioclavicularis mozgás. Az AC ízület mozgását a kulcscsonthoz viszonyítva lapocka mozgásként írják le, ideértve a következőket:

• Felfelé / lefelé történő forgatás a lapockasíkra merőlegesen irányított tengely körül, elöl és mediálisan. Elrablás és hajlítás során a lapocka felfelé haladva mozog kb. 30 fokos akromionhoz viszonyítva, az összeadás és meghosszabbítás során pedig a lapocka lefelé mozog az akromionhoz viszonyítva kb. 30 fok
• belső / külső forgás egy megközelítőleg függőleges tengely. Az elnyúlás során a lapocka az AC szintjén belül forog, hogy illeszkedjen a postero-laterális mellkas kontúrjához, míg a visszahúzás során a lapocka kifelé forog.
• Elülső / hátsó oldalra és előre irányított tengely körüli billentés vagy billentés. Magasságban a lapocka elülső dőlésben mozog, a depresszió alatt pedig a lapocka az AC-hez viszonyítva hátsó dőlésben mozog, hogy beállítsa magát a kupola alakú mellkasra.

Zárt csomagolt helyzet

Az AC ízület zárt, csomagolt helyzete akkor fordul elő, amikor a Glenohumeral ízületet elrabolják 90 fokra.

Nyitott, csomagolt helyzet

Az AC ízület nyitott, csomagolt helyzete nincs meghatározva.

Kórtan / sérülés

Acromioclavicularis stressztolerancia

Az AC ízület rendkívül érzékeny mind a traumára, mind a degeneratív változásokra. Ez annak köszönhető, hogy kicsi és inkongruens felületei nagy egységnyi területre jutó erőket eredményeznek. A degeneratív változás a 2. évtizedtől kezdve gyakori, maga az ízületi tér általában a 6. évtizedre szűkül.

Miért viszonylag gyakoriak az acromio-clavicularis ízületi sérülések?

Az acromio- a clavicularis ízületi sérülések viszonylag gyakoriak, és a kontaktus sportágakban a vállsérülések körülbelül 40% -át teszik ki, a felületének lejtése miatt. Ha a váll hegyével bármilyen kemény felületen ütközik, akkor az ízület elmozdulásához vezet a mediálisan és alulról irányított erő miatt a váll felé. Az ízület feletti terheléseket elsősorban az ízület felső és alsó kapszuláris szalagjai fogják ellenállni, és ha a terhelések meghaladják a későbbi két szalag képességét, akkor a coracoclavicularis szalag másodlagos ellenállást fog nyújtani a vízszintes nyírással szemben, amelyet, ha ezt nem sikerül elviselni, nagy terhelés, annak megszakadása bekövetkezik, és az AC ízület a terhelések intenzitásától függően elmozdul vagy szubluxálódik.