Az indonéziai Tambora vulkán súlyos kitörései 1815. április 17-ig elengedik. Az április 5-én dübörögni kezdő vulkán csaknem 100 000 embert ölt meg és közvetve. A kitörés az eddigi legnagyobb volt, és hatásait az egész világon észrevették.
A Tambora a Sumbawa-szigeten található, az indonéz szigetcsoport keleti végén. Az 1815-ös kitörést megelőzően évezredek óta nem voltak jelei a vulkáni tevékenységnek. Április 10-én, abban a hónapban az első kitöréssorozatból 20 mérföldet juttattak hamu a légkörbe, amely 1,5 méter magasra borította a szigetet hamuval.
Öt nappal később a Tambora ismét erőszakosan tört ki. Ezúttal annyi hamut dobtak ki, hogy a nap több napig nem látszott. A környező óceánba dobott, lángoló forró törmelék gőzrobbantást okozott. A törmelék közepes méretű cunamit is okozott. Összesen annyi sziklát és hamut dobtak ki Tamborából, hogy a vulkán magassága 14 000-ről 9000 lábra csökkent.
A legsúlyosabb robbanásokat több száz mérföldnyire hallották. A Tambora kitörései az éghajlatot világszerte is befolyásolták. Elég hamut dobtak a légkörbe, hogy a következő évben csökkentek a globális hőmérsékletek; látványosan színes naplementét okozott az egész világon. A kitörést a hó és a fagy miatt vádolták Új-Angliában a nyár júniusában és júliusában.
Tízezer embert öltek meg a kitörések, a legtöbbet Sumbawa-szigeten. A következő hónapokban több mint 80 000 ember halt meg a környéken éhen az ebből eredő terméshibák és betegségek miatt.