Biogeokémiai ciklus

Biogeokémiai ciklus, bármely természetes út, amelyen keresztül az élő anyag alapvető elemei keringenek. A biogeokémiai kifejezés olyan összehúzódás, amely az egyes ciklusok biológiai, geológiai és kémiai szempontjainak figyelembevételére utal.

További információ erről a témáról

hidrológiai tudományok: Biogeokémiai ciklusok az óceánok

Az o A cean nagy vegyi anyagok raktára, amely a folyókból és a légkörből veszi át az anyagot, és átlagosan egyenlő mennyiségű veszteséget szenved az üledékből.

A biogeokémiai elemek a ciklusok különböző formákban áramlanak a bioszféra nem élő (abiotikus) komponenseitől az élő (biotikus) komponensekig és vissza. A fő ökoszisztéma (pl. Tó vagy erdő) élő komponenseinek fennmaradása érdekében az élő sejteket alkotó összes kémiai elemet folyamatosan újrahasznosítani kell. Minden egyes biogeokémiai ciklusnak úgy tekinthető, hogy van egy víztározó (tápanyag) medencéje – egy nagyobb, lassan mozgó, általában abiotikus rész – és egy cserés (kerékpáros) medence – egy kisebb, de aktívabb rész, amely a biotikus és a Egy ökoszisztéma abiotikus aspektusai.

A biokémiai ciklusok osztályozhatók mint gáznemű, amelyben a víztározó a levegő vagy az óceánok (párolgással), és üledékes, amelyekben a víztározó a földkéreg. A gázciklusok magukban foglalják a nitrogén, oxigén, szén és víz ciklusait; az üledékciklusok közé tartozik a vas, a kalcium, a foszfor, a kén és más földhöz kötött elemek.

A gázos ciklusok általában gyorsabban mozognak, mint az üledékesek, és könnyebben alkalmazkodnak a bioszféra változásaihoz a a nagy légköri tározó. Például a szén-dioxid (CO2) helyi felhalmozódását a szél hamar eloszlatja, vagy a növények felveszik. A rendkívüli rendellenességek (például a globális felmelegedés) és a gyakoribb helyi zavarok (például a tűzesetek és a vihar által vezérelt események) azonban komolyan befolyásolhatják az önszabályozási képességet.

Az üledékciklusok elemenként változnak, de mindegyik ciklus alapvetően oldat (vagy vízzel kapcsolatos) és kőzet (vagy üledék) fázisból áll. A megoldás fázisában az időjárás miatti ásványi anyagok felszabadulnak a földkéregből sók formájában, amelyek egy része feloldódik a vízben, áthalad egy sor organizmuson, és végül eljut a mély tengerbe, ahol a végtelen ideig a forgalomból rendeződik. A kőzetfázisban más sók üledékként és kőzetként lerakódnak a sekély tengerekben, végül időjárásnak és újrafeldolgozásnak vetik alá.

A növények és egyes állatok tápanyagigényüket a környezeti oldatokból nyerik. Más állatok szükségleteik nagy részét az általuk fogyasztott növényekből és állatokból szerzik be.Egy szervezet halála után a testében rögzített elemek a bontók (bomló szervezetek, például baktériumok, rovarok és gombák) hatására visszakerülnek a környezetbe, és újra elérhetővé válnak más élő szervezetek számára. >