Steven Gimbel, Ph.D., Gettysburgi Főiskola
Jung elméletei vetették fel Kollektív eszméletlen
Carl Jung Freud legjobb tanítványa és legközelebbi tanítványa volt, aki folytatta Freud pszichoanalitikus mozgását. Jung nem látta szemtől szemben Freudot a szervezett vallás fogalmával kapcsolatban. A vallási impulzust természetesen és általánosan az emberi tudat részének tekintette. Az egyetemes tudatba vetett hite volt a központi különbség közte és Freud között, amely végleg elválasztotta a kettőt.
Míg Freud nem tűrt semmilyen ellene vetett ötletet, Jungnak eltérő nézetei voltak. Egyetértett Freuddal a tudatalattiban, mint az elsődleges vágyak tárházában. Azt is hitte a freudi koncepcióban, hogy a neurózis számos formája a tudatos és a tudattalan közötti konfliktusok eredménye. De úgy vélte, hogy Freud nem vette figyelembe azt, amit a „kollektív tudatnak” nevezett, mint az id bővítését. Az emberi tudatalatti nemcsak a személyes tapasztalatok és emlékek tárháza, hanem az egész emberiségé is. Minden embernek van egy tudatalatti elméje, amely tárolja az összes ember emlékét, élve és holtan.
Jung szerint őseink emlékeit hordozzuk tudatalattinkban. Ezt a kollektív tudattalanot használjuk a világ struktúrájának és értelmének hozzárendeléséhez.
Ez egy átirat a valóság újradefiniálása: A modern tudomány intellektuális vonatkozásai című videósorozatból. . Nézze meg most, a The Great Courses Plus oldalon.
Mik azok a jungi archetípusok?
Jung hasonló mintákat figyelt meg képeken, karaktereken és a mítoszokban, vallásokban és kulturális hiedelmekben visszatérő események. Valószínűleg ezek a közösségek és társadalmak nem voltak kapcsolatban egymással, de központi történeteik ugyanazokat az elemeket és ugyanazokat a szerepeket mutatták be. Szintén szinkronitásoknak nevezte ezen archetípusok ismételt előfordulását az egymástól elszigetelt kultúrákban.
Az emberi történelem konkrét részleteit nem kaphatjuk meg a kollektív tudattalanból. Amit kapunk, az homályos minták vagy archetípusok összessége. Az elménk ezen archetípusok segítségével értelmezi a világot és az eseményeket, és értelmet ad a világnak.
Az egyes kultúrák sajátosságaiban tapasztalható különbségek abból fakadnak, hogy az egyes kultúrák saját maguk alapján alkalmazzák ezeket a közös archetípusokat földrajzi és történelmi sajátosságok. De a központi értékek sajátosan közösek, olyannyira, hogy nem hisszük el, hogy ezek a kultúrák függetlenek egymástól.
Jung szerint ezek a minták mind az emberi elmében, mind az egész világban láthatók. Kollektív tudattalan noumenának hívja őket.
Tudjon meg többet a tömeg bölcsességéről.
A Noumena és a jelenségek
A noumenákat a jelenségektől különböztette meg Immanuel Kant a 18. században. E német filozófus szerint a jelenségek az ember által megtapasztalt dolgok, és a tényleges dolgok a noumenák.
Például, amikor egy tollat nézünk, képet kapunk róla, és azt hiszem, tudunk valamit a tollról. De a képnek nincs fizikai megnyilvánulása; csak a fejünkben van. Semmilyen módon nem lehet tudni, hogy ami az elmében van, az hasonló ahhoz a valósághoz, ami ezt a képet létrehozza. Valóban ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, vagy csak azt gondoljuk, hogy a tulajdonságok ugyanazok? Kant szerint a metafizikának semmi haszna, mivel csak jelenségekhez férünk hozzá. Soha nem juthatunk ki az elménkbe. Ezért nem lehetünk biztosak a valóságban.
De Jungnak más elképzelése volt. Számára a kollektív tudattalan összeköti az elmét a világgal. A valóságba a kollektív tudattalanon keresztül juthatunk el, amelyhez az összes emberi faj kapcsolódik. Jung kijelentette, hogy vannak olyan furcsa egybeesések, amelyeket nem lehet megmagyarázni, miközben azok nem teljesen véletlenszerűek. Ezek nem véletlenszerűen történhetnek, és valamilyen magyarázattal kell szolgálniuk. Úgy vesszük őket, mint a világegyetem által nekünk küldött jeleket. Jung úgy vélte, hogy ezek a szinkronok azt mutatják, hogy ez a kollektív tudattalan összekapcsol bennünket.
További hasonlóság Freud és Jung elképzelései között, hogy mindkettő nem vákuumban, hanem más entitásokhoz viszonyítva vizsgálja az embereket. Freud számára az apa és a gyermek viszonya határozza meg az emberi elme és a viselkedés természetét.
Jung utolsó lépése az, hogy elutasítja az objektumot, mint egyént, és egységes egésznek tekint. Az objektum nem számít önmagában; ez csak a nagyobb kollektív valóság módja.
Tudjon meg többet arról, honnan származnak az emberek személyiségei?
Gyakori kérdések Carl Jungról és a kollektív tudat fogalmáról
Carl Jung elmélete a kollektív tudattalan. Úgy vélte, hogy az emberek közös tapasztalatok révén kapcsolódnak egymáshoz és őseikhez. Ezt a kollektív tudatot használjuk arra, hogy értelmet nyújtsunk a világnak.
Freud és Jung nem értettek egyet néhány kulcsfontosságú kérdésben. Például Jung úgy vélte, hogy a vallás az emberi tudat természetes része, Freud azonban a vallásról mint a kollektív neurózis egyik formájáról gondolkodott. Ezenkívül Jung hitt a kollektív tudatban, amely végleg megosztotta a kettőt.
Jung szerint az archetípusok hasonló képminták, karakterek és események, amelyek megismétlődnek a különböző közösségek mítoszaiban, vallásaiban és kulturális hiedelmeiben, amelyek valószínűleg nem voltak kapcsolatban egymással. >
Jung a szinkronitásokat az archetípusok ismételt előfordulásának tekinti. Mivel ezek az események elszigetelt kultúrákban láthatók, és nincs kapcsolatuk közöttük, Jung arra a következtetésre jut, hogy az emberek kollektív tudattalanon keresztül kapcsolódnak össze.