Leírás
Hely és általános leírás
A félszáraz Pampas ökorégió a Buenos Aires, Pampa, San Luis és Cordoba tartományokban található. Argentína. Ebben a régióban homokos vagy homokos lösztalajok találhatók, gyakran a régi és a mai homokdűnék mentén. A csapadék kiterjedt lagúnákban halmozódik fel. Az éghajlat száraz, az éves csapadék átlagosan 700 mm körül van. Két fő folyó, a Colorado és a Salado halad át az ökorégión.
Az uralkodó növényzet a pusztai fű, amely vastag szőnyeget képez a gyepekben. Ezek a területek a száraz évszakban és a hideg évszakban kiszáradnak, megújult talajréteget hagyva, amelyet ugyanazok a növények detritusa véd. A régióban jelen lévő vegetatív fajok: Poa ligularis, Stipa tenuissima, Stipa tricótoma, Stipa filiculmis (flechilla vagy pasto puna), Panicum urvilleanum, Elionurus muticus, Sorghastrum pellitum, Eragrostis lugens, Bromus brevis, Chloris retusa és egyéb. A cserjefajok egyre gyakrabban jelennek meg, beleértve a Discaria longispina, a Baccharis articulata (carquejilla), a Geoffroea decorticans (chañar), a Prosopis caldenia (caldén) és másokat. (Cabrera 1976 & Anderson és mtsai 1970).
Biológiai sokféleség jellemzői
Ebben az ökorégióban különféle mocsarak találhatók, amelyek egyedülálló élőhelynek számítanak. Ezek közül meg kell említenünk: Complejo Lagunar “Las Tunas – El Hinojo”, Sistema Lagunas Encadenadas del Oeste, Dique Paso de las Piedras, Cuenca Chasicó y Región Serrana de Sierra de la Ventana (Canevari et al.1998).
Ennek az ökorégiónak a fauna megtalálható a Párás Pampas ökorégióban is. A közönséges állatok egy része a pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus celer), a puma (Felis concolor), Geoffroy macskája (Felis geoffroyi), a pampér róka (Dusicyon gymnocercus) és a zorrino común (Conepatus chinga). Egyéb emlősök a környéken: a vizcachák (Lagostomus maximus), a cuis pampeano (Cavia aperea), a nutria (Myocastur coypus) és az opossum (Didelphis albiventris).
A közönséges madarak közül néhány területe a ñandú (Rhea americana), a perdiz chica (Nothura maculosa), a martineta colorada (Rynchotus rufescens) és a vízimadarak, például a gallareta chica (Fulica leucoptera), a cuervillo de cañada (Plegadis chihi), a cigüeña amerika Euxenura maguari) és mások.
Ebben az ökorégióban jelen lévő endemikus fajok közül a legjelentősebbek a Limnornis curvirostris, a Cynolebias nonoiuliensis és a Liophis elegantísima. A kihalás veszélye a pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus celer), amely a térség legfontosabb növényevője, a loica pampeana (Sturnella defilippi), a Limosa haemastica, a Laterallus spilopterus és a Coturnicops notata (Chebez 1988; Bertonatti & González 1992; García Fernández és mtsai 1997; Canevari és mtsai 1998).
Körülbelül 24 tengeri emlősfaj fordul elő az ökorégió part menti területein. Négy fókafajt és három tengeri teknősfajot tartalmaz, amelyek alkalmanként láthatók (köztük az UICN által sebezhetőnek tartott Dermochelys coriacea). Több mint 300 tengeri és parti madárfaj is létezik. Ez a terület átmeneti helyet jelent a halak, vándorló tengeri madarak, tengeri emlősök és fókák számára. A Punta Rasa fontos vándorló madárfajok táplálkozási és pihenési helye, beleértve a Calidris canutus, a C. Fuscicollis, a Limosa haemastica, a Pluvialis dominica, a Charadrius falklandicus és a gaviotines (Sterna hirundo) (Canevari et al. 1998).
Jelenlegi állapot
A félszáraz pampák és a nedves pampák a mezőgazdaságra és a szarvasmarhák legeltetésére legalkalmasabb fitográfiai területek, Argentína legnépesebb területei. Az ember megváltoztatta e két ökorégió szinte teljes területét. A szarvasmarhák legeltetésére gabonaféléket és takarmányt ültetnek, megváltoztatva ezzel a területen található természetes növényzetet. Ennek a régiónak a nagy részét a mezőgazdasághoz rendelték, így az eredeti növényzetnek csak néhány emléke maradt kevésbé használható helyeken. Azonban az új technológiákkal és öntözőrendszerekkel kapcsolatos éghajlati változások, amelyek úgy tesznek, mintha a területet jobbá változtatnák, komoly veszélyt jelentenek a térség biológiai sokféleségére.
Az ökorégióban ennek ellenére nincsenek védett területek. hogy maximálisan kiemelt természetvédelmi régiónak nyilvánították (Dinerstein és mtsai 1995). A félszáraz pampák a félszáraz pampafüvek egyik utolsó emlékét tartalmazzák. 1997-ben megállapodást írtak alá a Parques Nacionales és San Luis tartomány kormánya között a Nemzeti Park, valamint a Nemzeti és Tartományi Rezervátum létrehozásáról, de semmiféle intézkedés nem történt. Sajnos a pampas szarvas populációt továbbra is érinti az orvvadászat. Két utat is építenek a természetvédelem szempontjából kritikus területen.
A fenyegetések típusai és súlyossága
Két súlyos fenyegetés van a régióban: a fennmaradó természetes élőhelyek mezőgazdasági célú átalakítása és a túlzott legeltetés által történő degradáció súlyos fenyegetés (Dinerstein és mtsai. 1995). A földek égése és lecsapolása a fennmaradó élőhelyeket is veszélyezteti (Dinerstein et al. 1995), amelyek esetlegesen érinthetik a védett területeket. és Natenzon (1994), és a vonalvezetés követi a “Sabanas y Pastizales de la Pampa Semiárida (szavannák és a félidős pampák gyepei)” régió besorolását. További konzultált források: Cabrera (1976) és Morello (1968).
Bertonatti, C.Y.F. González. Lista de Vertebrados Argentinos Amenazados de Extinción. FVSA.
Daniele, C. és C. Natenzon. 1994. Regiones Naturales de la Argentina. Térképvázlat. Argentína Nemzeti Parkok Osztály, Buenos Aires, Argentína.
Morello, J. 1968. La vegetación de la República Argentina, 10. szám: Las grandes unidades de vegetación y ambiente del Chaco Argentino. Buenos Aires, Argentína.
Készítette: Claudia Dellafiore
Véleményezte: folyamatban