Az endoszkópos ultrahang (EUS) jelentős javulás a standard (transzabdominális) ultrahanghoz képest. A szokásos transzabdominális ultrahang során az ultrahang szondát külsőleg a has felszínére helyezzük, ami korlátozza a képek felbontását. Az EUS fejlesztés ezen a technikán, mivel az ultrahang szonda sokkal közelebb van a hasnyálmirigyhez. Az ultrahangos szondát a hasnyálmirigy közvetlen közelében helyezzük el úgy, hogy a szokásos gyomor-bélrendszeri endoszkóp végéhez rögzítjük, és az endoszkópot a szájban, a nyelőcsőben lefelé, valamint a gyomorba és a nyombélbe vezetjük. Az ultrahangos szonda és a hasnyálmirigy közelsége sokkal tisztább képet eredményez, mint egy transzabdominális ultrahang.
Az EUS lehetővé teszi az endoszkóposnak nevezett orvos számára, hogy kicsi (< 1 centiméter; < 1/2 hüvelyk) rendellenességek a hasnyálmirigyben. Vannak olyan kisméretű hasnyálmirigyrákok, amelyek az EUS segítségével kimutathatók, amelyeket jelenleg nem lehet CT-vizsgálattal megjeleníteni. A technológiai fejlesztések még pontosabb EUS-képek generálását teszik lehetővé a hasnyálmirigyről, és várhatóan ezek a fejlesztések folytatódni fognak.
Bár az EUS képes kis tömegeket megjeleníteni, nem használható fel a rák diagnosztizálásához. Emiatt az EUS-t gyakran biopsziával kombinálják. Az EUS-eljárás egyik előnye, hogy ezt a biopsziát az EUS-endoszkóppal lehet elvégezni.
Az EUS-vizsgálat sikerének fő változója az endoszkópista tapasztalata. A technika nehéz, és ennek a technikának az optimális használata az endoszkóp szakember jelentős készségeitől függ.
