Közlekedési infrastruktúra, az ipari kapcsolatok állapota, A biztonsági és sürgősségi szolgálatok hatékonyságát, valamint a természeti katasztrófákra való hajlamot is figyelembe vették.
Az „extrém” kockázatú országok – a legmagasabb kategória – csak 14 nemzetet érintettek (nagyrészt Afrikán és a Közel-Keleten): Afganisztán, Jemen, Szíria, Líbia, Mali, Szomália, Dél-Szudán és a Közép-afrikai Köztársaság, valamint Nigéria, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ukrajna, Pakisztán, Irak és Egyiptom egyes részei.
Ezek a veszélyes forró pontok nem létező kormányzati ellenőrzéssel és törvénytelenséggel büszkélkedhettek nagy területeken, “fegyveres csoportok erőszakos támadásainak komoly fenyegetése az utazók és a nemzetközi megbízottak ellen”, alig működő kormány és közlekedési szolgálatok. Nem is beszélve arról, hogy a tanulmány szerint az országok nagy része nem érhető el a külföldiek számára.
Időközben az “alacsony” kockázatú országok között volt az Egyesült Államok , Kanadában és Európa nagy részében, míg a skandináv nemzetek alkotják a legtöbb “jelentéktelen” kockázatú nemzetet – a legbiztonságosabb megjelölés.
Burkina Faso, Guinea, Szíria, Afganisztán és Irak. “Alacsony” kockázatú behatolás többek között az Egyesült Királyság, Nyugat-Európa, az Egyesült Államok, Kanada és Dél-Afrika volt.
Ezek az értékelések számos tényezőn alapultak, a fertőző betegségektől a környezeti tényezők megterheléséig és a sürgősségi orvosi szolgáltatások színvonaláig.
Az orvosi megnevezések a pandémiát követően eltolódtak, és csak négy ország érte el a legalacsonyabb kockázatú minősítést az üzleti életben korlátozások a COVID miatt: Tanzánia, Új-Zéland, Nicaragua és Svalbard.
A munkavállalók “közepes” kockázatával a középső rész kerekítése többek között az Egyesült Államok, Brazília és India volt, míg Oroszország és Afganisztán a “magas” kockázatú nemzetek.
Csak egy nemzet – Grúzia – került besorolásra „nagyon magas” kockázat kategóriába, amelyet úgy határoztak meg, hogy a grafikononként szigorúan korlátozott vagy akár nem is létező üzleti tevékenységet folytattak, és csak az alapvető szolgáltatások működtek teljes kapacitással.