Összefoglalás
Foucault a XVII. Században a pestis elleni intézkedések meghozatalával kezdődik: a tér felosztása és bezárása házak, folyamatos ellenőrzés és regisztráció. A karantén és a tisztítás folyamatai működnek. A pestis rendben teljesül. A leprákat is elválasztották a társadalomból, de ennek hátterében a tiszta közösség megteremtése állt. A pestis intézkedések fegyelmezett közösségre irányulnak. A pestis olyan képként áll, amely ellen a fegyelem eszméjét megalkották. A rendellenes lények mérésére és felügyeletére szolgáló technikák és intézmények egész sora a játékba hozza a pestisfélelem által létrehozott fegyelmi mechanizmusokat. Az abnormális személyek ellenőrzésének minden modern mechanizmusa ezekből fakad.
Foucault ezután Jeremy Bentham Panopticonját tárgyalja, egy épületet, amelynek középpontjában egy torony található, ahonnan meg lehet tekinteni minden cellát, amelyben egy rab vagy iskolás fiú van. börtönben van. A láthatóság csapda. Minden egyént látnak, de nem tud kommunikálni az őrökkel vagy más foglyokkal. A tömeg megszűnik. A panoptikum állandó láthatóság érzetét kelti, amely biztosítja a hatalom működését. Bentham úgy döntött, hogy a hatalomnak még láthatónak kell lennie ellenőrizhetetlen. A fogoly mindig láthatja a tornyot, de soha nem tudja, honnan figyelik.
Felmerül annak a lehetősége, hogy a panoptikon a Versailles-i királyi menagerie-re épül. A Panopticon lehetővé teszi a munka elvégzését. természettudós: táblázatok és taxonómiák készítése. Ez egyben a hatalom laboratóriuma, amelyben kísérleteket végeznek foglyokkal és alkalmazottakkal. A pestis sújtotta város és a panoptikum átalakulásokat jelent f a fegyelmi program. Az első eset egy kivételes helyzet, amikor a hatalmat rendkívüli gonoszság ellen mozgósítják. A második az emberi működés általános modellje, a hatalmi viszonyok meghatározásának módja a mindennapi életben. A Panopticon nem egy álomépület, hanem az ideális formájúra redukált hatalom diagramja. Tökéletesíti a hatalom működését azáltal, hogy növeli az ellenőrizhető emberek számát és csökkenti a működéséhez szükséges számot. Az építészet révén hatalmat ad az emberek elméje fölött. Mivel kívülről ellenőrizhető, nincs veszély a zsarnokság.
A panoptikum célja az volt, hogy elterjedjen az egész társadalomban. Gazdaságosabbá és hatékonyabbá teszi a hatalmat. Ezt a gazdaság fejlesztése, az oktatás elterjesztése és a közerkölcs javítása érdekében teszi, nem pedig a társadalom megmentése érdekében. A panoptikum a testületek alárendeltségét jelenti, amely növeli a hatalom hasznosságát, miközben eltekint a fejedelem szükségességétől. Bentham kidolgozza azt az elképzelést, hogy a tudományágak lehetnének szétszórtan a társadalomban. Képletet nyújt egy társadalom működéséhez, amelybe a fegyelmi mechanizmusok hatnak át. A fegyelemről két kép létezik: az egyik) a fegyelem blokád – kivételes zárt tér a társadalom szélén; és kettő) a fegyelem – mechanizmus – funkcionális mechanizmus a hatalom hatékonyabb működéséhez.
Az egyikről a másikra való elmozdulás a fegyelmezett szoci képződését jelenti a XVII. ety. Más egyre mélyebb folyamatok működtek: az egyik) a tudományterületek funkcionális inverziója; két) a fegyelmi mechanizmusok rajzolása; a mechanizmusok nyíltan kezdenek forogni a társadalomban, és rugalmas ellenőrzési módszerekre oszlanak fel; három) a fegyelem állami ellenőrzése, akárcsak a központi rendőri hatalom kialakítása.
Fegyelmi társadalom kialakulásáról beszélhetünk a zárt tudományterületektől a végtelenül kiterjeszthető “panopticizmusig”. A diszciplináris társadalom kialakulása több történelmi folyamathoz kapcsolódik: az egyik) a diszciplínák olyan technikák az emberi tömegek rendjének biztosítására, amelyek gazdaságilag és láthatatlanul hatalmi taktikát dolgoznak ki. Ezeknek a taktikáknak célja a rendszer minden elemének engedelmességének és hasznosságának növelése. Ez megfelel a népesség növekedésének és a felügyelendő létszám növekedésének. A tőkés gazdaság fejlődése olyan helyzethez vezetett, hogy ezeket a technikákat különféle rendszerekben lehetne működtetni. Két) a hatalom panoptikus modalitása nem független. A fegyelem és a panopticizmus fordítottja annak a folyamatnak, amelyen keresztül garantálják a jogokat. A felvilágosodás, amely feltalálta a szabadságjogokat, feltalálta a tudományágakat is. Három) ami új a XVIII. Században, az a fegyelmi technikák kombinációja. Ez más technológiák fejlesztése során történt. A XVIII. Század találta fel a vizsgálatot, ahogy a középkor feltalálta a bírósági inkvizíciót is; a modern büntetési technikák nagy része feltárja a vizsgálat behatolását az inkvizícióba.