Az egyensúly mechanikája / h4>
A belső fül egyensúlyi részét három félkör alakú, folyadékkal töltött csatorna alkotja, amelyek csatlakoznak egy nagyobb, gömb alakú szerkezethez, amelyet az előcsarnoknak neveznek. A csigaházhoz hasonlóan a félköríves csatornák csőszerű szerkezetek, amelyek endolimfával vannak tele és perilimfákkal vannak körülvéve. A test legnehezebb csontja, a labirintus csont veszi körül az egész szerkezetet. Minden félkör alakú csatorna derékszöget zár be a többihez képest, amely felső, vízszintes és hátsó (mögött) csatornákat tartalmaz. A jobb és a bal félkör alakú csatornák egymás tükörképei, így a fej szögletes mozgásának minden irányát mindkét fül képviseli, ellentétesen. Az egyes félköríves csatornák és az előcsarnok találkozásánál egy speciális receptor áll rendelkezésre a fej forgási mozgásaira, crista néven. A crista zselatinos mátrixba ágyazott szőrsejteket tartalmaz, kísérő idegrostokkal. Amint a fej egy adott irányba fordul, a félköríves csatornán belüli folyadék ellentétes irányba fordul, így meghajlítva a hajsejteket és megváltoztatva az idegaktivitást. Ez a jel a vestibularis (egyensúlyi) idegen keresztül az agyba kerül, ahol azt értelmezik, és kiigazításokat végeznek a szemmozgásokban és a testtartás vezérlésében. Ez biztosítja, hogy a szemek egy adott célponton maradjanak, és hogy a karok és a lábak jó helyzetben maradjanak a stabil testtartás fenntartása érdekében. Az előcsarnokban vannak olyan hajsejtek, amelyek reagálnak a fej és a test mozgásának változásaira a vízszintes és a függőleges síkban. Ezeket az “otolit” szőrsejteket egy kalcium-karbonát réteg borítja, ami a legnehezebbé teszi őket, ezért mozgásérzékeny mind a lineáris gyorsulások, mind a gravitációs erők szempontjából.
A crista és az otolithikus szervek idegrostjai két nagy egyensúlyi idegek, a felső és az alsó vestibularis idegek. A belső fültől az agytörzsig párhuzamosan a cochleáris és az arcidegekkel utaznak. Az agytörzsön belül kiterjedt ideghálózatot képeznek, amely idegeket érint a szem, a fül, a kisagy és a helyzeti receptorok “proprioreceptorok”, amelyek a karokban, a lábakban és a nyakon helyezkednek el. Az agy értelmezi ezeket az információkat, és módosítja a szem, a fej és a test helyzetét, hogy fenntartsa a vizuális (szem) rögzítést a célponton és felállítsa a testtartást. Sajnos vannak kapcsolatok az agy thalamus régiójával is, amely felelős a hányingerért és hányásért, amely a vestibularis rendszer legtöbb zavarát kíséri. A vertigo vagy a kiegyensúlyozatlanság bármely egyensúlyhiányt vagy diszfunkciót kísérhet ezen idegrendszeri hálózaton belül. Az egyensúlyhiány vagy a “szédülés” tüneteit a szem, a fül, az agy és a végtagok proprioceptorainak sérülése tapasztalhatja. Ezért gyakran csak a tünetek alapján nehéz meghatározni a sérülés pontos helyét, és további diagnosztikai tesztek hasznosak .
Kiegyensúlyozás és koordináció
Az egyensúly az a képesség, hogy megtartsa a függőleges helyzetét. A koordináció az a képesség, hogy egy összetett mozgássorozaton haladjon az egyensúly megőrzése mellett. Az egyensúly és a koordináció a Az egyensúly és a koordináció elsődleges rendszerei közé tartozik a vestibularis (belső fül), a vizuális (a szem mozgásai) és a propriocepció (általában tapintásnak és érzékszervnek hívják). A központi idegrendszer, elsősorban az agytörzs és a kisagy biztosítja a három érzékszervi bemeneti rendszer központi feldolgozását egy összehangolt eseménybe, lehetővé téve a kiegyensúlyozott és összehangolt válaszok kimenetét.
A Vestib ularis rendszer
A vestibularis rendszert (belső fül) labirintusnak is nevezik. Figyeli mozgásirányainkat kanyarodáskor, előre-hátra, oldalról oldalra és fel-le mozgás közben. A belső fül két különféle szervet tartalmaz az egyensúly érdekében: (1) a méh, amely makulából és sacculából áll, és (2) három félkör alakú csatorna.
A méh szervei felelősek a a gravitáció érzése. A makula és a saccule finom idegvégződésekből állnak, amelyek kalcium-karbonátból készült szerkezethez kapcsolódnak. Ezeknek a részecskéknek nagyobb a sűrűségük a folyadékhoz képest, amibe belemerülnek, ami a gravitáció hatására “leesik”. Amikor a fej a gravitációhoz képest mozog, a részecskék nyomást gyakorolnak az idegvégződésekre (a legjobb példa ez a gyorsulás és lassulás érzése egy liftben.) A makula és a saccule nagyjából egymással derékszögben vannak, és kissé eltérő helyzetinformációt adnak. Ily módon a belső fül utrikuluma képes információt szolgáltatni az agynak a fej gravitációhoz viszonyított helyzetéről.
A fej elforgatásáról a félkör alakú csatornák adnak információt. Mindegyik fülben három félkör alakú csatorna található: felső, vízszintes és hátsó. Nagyjából derékszögben vannak egymással; mindegyik egy dimenziónak felel meg egy háromdimenziós térben. A csatornákat folyadékkal töltik meg. Amint a fej megfordul, a folyadék a csatornán belül forog, és a csatorna egyik végén belül az idegvégződésekhez kapcsolódó szőrsejteket mozgatja. A folyadék a csatornákon mindig az ellenkező irányba mozog mindkét fülben. Ennek magyarázatának legjobb módja: fülünk a fejünk mindkét oldalán van, és ha elfordítjuk a fejünket, az egyik fül előre, a másik visszafelé megy. Ez igaz a fülben lévő folyadékra, mindig az ellenkező irányba mozog, és az agy ezeket a jeleket koordinált mozgásként érti. A csatornák idegvégződései ezt követően visszaküldik az agynak az információt arról, hogy a fej milyen gyorsan és milyen irányban mozog. Próbáld ki, csukd be a szemed, és mozgasd meg a fejed egy nagyon apró; szinte mozdulatlanul tartja a fejét, és képesnek kell lennie érzékelni a legkisebb mozgást is három félkörös csatornájával bármely irányban. Ez egy nagyon kényes rendszer.
A vizuális rendszer
A vizuális rendszer (szemek) figyeli, ahol a test az űrben van (pl. Fejjel lefelé, jobbra felfelé stb.) és a mozgás irányait is. A látás szükséges információkat szolgáltat az agy számára a környezettel való kapcsolatunkról. Ahogy haladunk és látjuk, hogyan változnak a világunk tárgyai, agyunk kiszámítja testünk viszonyát ezekhez a tárgyakhoz. A legjobb példa erre a szikla fölé nézés; úgy érezzük, mintha zuhannánk, pedig testünk stabil.
A szemünk vonz minket a látómezőnkbe; itt próbál vestibularis és propriocepciós rendszereink túlkompenzálni az agyba érkező jeleket, mondván, hogy nem igazán esünk a nyílt térbe. Ezenkívül bonyolult kommunikáció folyik a vestibularis rendszer és a szem mozgásai, a vestibularis-ocularis reflex (VOR) között. A vestibularis rendszer a szem helyzetének és mozgásának szabályozására szolgál, így amikor a feje mozog, a szeme automatikusan rögzített maradhat. A VOR könnyen megmagyarázható; amikor jársz, a fejed felfelé és lefelé mozog, de a vizuális világod stabil marad (kivéve, ha a VOR kudarcot vall, ebben az esetben oszcillopsiád vagy ugráló látásod van). A vestibularis-vizuális kapcsolat miatt a vestibularis rendszer problémái homályos látást, nystagmust (rendellenes szemrángást) és egyéb vizuális érzéseket is okozhatnak.
A proprioceptív rendszer
A proprioceptív rendszer ( a bőrnyomás & izom- és ízületi szenzoros receptorok, például az ízületekben és a gerincben) megmondja, hogy a test mely része van lent és érinti a talajt, valamint hogy a test mely részei mozognak . Úgy tűnik, hogy az emberek elsősorban a lábakban és a törzsben lévő nyomásérzékelők (proprioreceptorok) jeleire támaszkodnak a jó egyensúly fenntartása érdekében, mint más, négy lábú állatok (akiknek négy bemenete van), vagy olyan halak, amelyek szinte kizárólag a vestibularis érzékükre támaszkodnak. A proprioreceptorok lényegében messenger idegmilliárdok, amelyek a bőrben, az izmokban, az inakban és gyakorlatilag mindenhol elhelyezkednek. Ezek a hírvivők jeleket küldenek mind a vestibularis rendszerbe, mind az agyba, hogy feldolgozzák a környezetünket. Proprioceptív rendszereinknek az a része, amely kommunikál a vestibularis rendszerünkkel az egyensúly fenntartása érdekében a testtartási kontroll izmainak irányításával, a vestibularis gerincreflex (VSR).
Egyensúly
Amint fent látható, a három elsődleges egyensúlyi rendszer: a vestibularis, a vizuális és a propriocepció külön-külön jeleket küldenek egymásnak, valamint az agynak a fej és a test mozgásáról a gravitációhoz és a rotációs mozgásokhoz képest. A legtöbb egyénnél az agy a három egyensúlyi rendszer kombinációjából választja ki a legpontosabb jeleket; amelynek elméletileg ugyanazoknak az információknak és jeleknek kell lenniük. Amint az agy megszakítja ezt a három bemeneti érzéket, egy konkrét üzenetet generál, amelyet visszaküld a végtagok, törzs, nyak és a szem izmaiba, hogy stabilak és egyenesek maradjunk. Minél több jelet kap és küld az agy (ezredmásodpercekben), annál jobb az egyensúlyunk. Ha az egyik rendszer megsérül vagy bármilyen módon érintett, akkor a többi rendszernek kompenzálnia kell, hogy egyensúlyban maradjon. Ezen rendszerek egyikének ideiglenes elvesztése instabilitást okozhat. Például a sérült belső fül vesztibuláris rendszeréből származó jelek változása (pl. Agyrázkódás) szédülést okozhat. Hasonlóképpen, az elmosódást vagy kettős látást okozó vizuális probléma bizonytalanságot vagy egyensúlyhiányt okozhat. Ezenkívül a sérülés után látható propriocepció variációk, például az összerándult vagy szakadt szalagok, megváltoztatják a test tudatosságát a háromdimenziós térben.Mint említettük, az agy által kapott vagy küldött jeleket megzavarhatják e rendszerek változásai vagy ingadozásai, ami megnehezíti az egyensúlyt vagy a koordináció fenntartását akár a napi tevékenységek során is. Ezért szükséges lehet a vestibularis, a vizuális és a propriocepciós rendszer teljes vizsgálatának elvégzése, a konkrét tünetek pontos okának és az objektív kezelési folyamat meghatározása érdekében.
Hallás és Egyensúly
A hallás és az egyensúly szervei a belső fülben kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanez a belső fülfolyadék kitölti az egyensúlyi csatornákat is, így amikor mozgatja a fejét, a folyadék oda-vissza áramlik, aktiválva egy idegjelet, amelyet az egyensúlyi ideg az agyba visz. Amíg a fül ilyen módon működik, képesek vagyunk normális hallást és egyensúlyt tapasztalni. Mivel ezek a szervek összekapcsolódnak, a mélyen süket emberek mintegy 30% -ának becslése szerint vestibularis (belső fül-egyensúlyi) problémája van. A nagyothalló embereknek vestibularis problémái is lehetnek. A károsodott vestibularis funkció egyes tünetei lehetnek: csecsemők, akik 6-7 hónapig nem tudnak ülni támogatás nélkül, csecsemők, akik 15 hónapra nem járnak, esetlenség, nehézségek az egyenetlen felületeken való járás terén, gyenge egyensúly a sötétségben, a kerékpározás nehézségei, dezorientáció csukott szemmel úszni, és nehéz a stabil világképet tartani, amikor kocogva vagy autóval halad a rögös úton.
Az egyensúly javítása
Az egyensúlyi problémák leküzdése a vestibularis funkció károsodása miatt az agynak további információkat kell kapnia a vizuális és proprioceptív rendszerektől, miközben a vestibularis rendszer stabilizálódik. Minél több jelet kap az agy a két megmaradt rendszerből, annál jobb lesz az egyensúlya. Néhány javaslat a jelerősség és a látás és a propriocepciós rendszerek közötti interakció javítására:
- Használja a szemét, amennyire csak lehetséges.
- Helyezzen éjszakai fényeket hálószobákba, előszobákba és fürdőszobákba.
- Edzze a lábizmait, és növelje a jeleket mind a lábakból, mind a lábakból mezítláb járva különféle egyenetlen felületeken (fű, homok, ösvények, dombok stb.).
- Gyakorlat keskeny gerendán ülve lábaival a levegőben. Ez segít a csípőnek és a felsőtestnek abban, hogy a lábak megőrizzék az egyensúlyt. Ismét használjon társat.
- Ússzon nyitott szemmel, ha szükséges, védőszemüveget viseljen.
- Növelje izomerejét testmozgással és sportolással (viseljen jó, stabil, lapos fűzős cipőt).
Ha sötét van, használjon zseblámpát. Az okok nyilvánvalóak: sötétben nem látunk túl jól, ezért az agy csak az izmoktól kap jeleket; ettől az illető instabil. Nyilvánvaló, hogy az agy hihetetlenül képes javítani az egyensúlyt azáltal, hogy új utakat talál és új stratégiákat dolgoz ki, ha a rendszerek egy-két sérült. Ez segít megmagyarázni, hogy egyes betegek miért élvezik az egyensúlyi terápiát és a rehabilitációt.