Az elektromos indításgátlót / riasztórendszert St. George Evans és Edward Birkenbuel találta ki, és 1919-ben szabadalmaztatták. Kidolgozták az autó belsejében elhelyezett panelen egy 3×3-as kettős érintkezős kapcsolók rácsát, így amikor a gyújtáskapcsolót aktiválták, az akkumulátor (vagy a magneto) áram a gyújtógyertyákra ment, lehetővé téve a motor beindulását, vagy a jármű rögzítését és a kürt hangját. A rendszer beállításait minden alkalommal megváltoztathatták, amikor az autó vezetett. A modern indításgátló rendszerek automatikusak, ami azt jelenti, hogy a tulajdonosnak nem kell emlékeznie az aktiválására.
Az immobilizátorok 1998. január 1-je óta, az Egyesült Királyságban pedig 1998. október 1. óta kötelezőek minden új autóban, Finnországban 1998 óta, Ausztráliában 2001 óta és Kanadában 2007 óta. A korai modellek statikus kódot használtak a gyújtáskulcsban (vagy kulcstartóban), amelyet egy RFID hurok felismert a zárcső körül, és a jármű motorvezérléséhez képest ellenőrizték. egység (ECU) egyezéshez. Ha a kódot nem ismerik fel, az ECU nem teszi lehetővé az üzemanyag áramlását és gyújtását. A későbbi modellek gördülő kódokat vagy fejlett kriptográfiát használnak a kód kulcsból vagy ECU-ból történő másolásának kiküszöbölésére.
A kulcs belsejében lévő mikrokapcsolatot egy kis elektromágneses mező aktiválja, amely áramot indukál a kulcs testében, amely viszont egyedi bináris kódot sugároz, amelyet az autó ECU olvas. Amikor az ECU megállapítja, hogy a kódolt kulcs aktuális és érvényes is, az ECU aktiválja az üzemanyag-befecskendezési sorrendet.
Egyes járművekben egy engedély nélküli vagy “nem szekvenált” kulcs használatának kísérletei miatt a jármű aktiváljon egy időzített indítás nélküli állapotot, és néhány magasan fejlett rendszerben akár műholdas vagy mobiltelefonos kommunikációval is figyelmeztesse a biztonsági céget arra, hogy illetéktelen kísérlet történt egy kulcs kódolására.
Véletlenül ezek az információk gyakran rögzítették a modern gépjármű-ECU-kban, amelyek sok más változót rögzíthetnek, beleértve a sebességet, hőmérsékletet, a vezető súlyát, a földrajzi elhelyezkedést, a fojtószelep helyzetét és a ferde szöget. Ez az információ felhasználható biztosítási vizsgálatok, garanciális igények vagy műszaki hibaelhárítás során.