Információfeldolgozás

Információfeldolgozás

Készítette Saul McLeod, megjelent 2008-ban

A kognitív pszichológia középpontjában az információfeldolgozás gondolata áll.

A kognitív pszichológia az egyént az információ feldolgozójának tekinti, ugyanúgy, ahogyan a számítógép információt vesz fel, és egy programot követve kimenetet állít elő.

Alapfeltevések

Alapvető feltételezések

Az információfeldolgozási megközelítés számos feltételezésen alapul, beleértve:

(1) a környezet által elérhetővé tett információkat feldolgozó rendszerek sora dolgozza fel (pl. figyelem, észlelés, rövid távú memória);

(2) ezek a feldolgozó rendszerek szisztematikus módon átalakítják vagy megváltoztatják az információkat;

(3) a kutatás célja a kognitív teljesítmény alapját képező folyamatok és struktúrák meghatározása;

(4) az információfeldolgozás az emberekben hasonlít a számítógépeké.

Számítógép – elme analógia

Számítógép – elme analógia

A számítógép fejlesztése az 1950-es és 1960-as években fontos hatással volt a pszichológiára, és részben felelős volt a kognitív megközelítésért válik a modern pszichológia domináns szemléletévé (átveszi a biheiviorizmust).

A c az omputer a kognitív pszichológusoknak adott egy metaforát vagy analógiát, amelyhez összehasonlíthatták az emberi mentális feldolgozást. A számítógép számítógépes analógiának nevezik, mint eszközt arra, hogy gondolkodjunk arról, hogy az emberi elme hogyan kezeli az információkat.

Lényegében a számítógép kódolja (azaz megváltoztatja) az információkat, információkat tárol, információkat használ és kimenetet állít elő (információkat lekér). Az információfeldolgozás gondolatát a kognitív pszichológusok az emberi gondolkodás működésének modelljeként fogadták el.

Például a szem vizuális információt kap, és elektromos idegi tevékenységbe kódolja az információt, amelyet visszavezetnek az agyba, ahol “tárolják” és “kódolják”. Ezt az információt az agy más részei felhasználhatják a mentális tevékenységekhez, például a memóriához, az észleléshez és a figyelemhez. A kimenet (azaz viselkedés) lehet például egy kinyomtatott oldalon olvasható információk elolvasása.

Ezért az információfeldolgozási megközelítés jellemzi a gondolkodást, mint az adatok bevitelét biztosító környezetet, amelyet aztán átalakít a érzékeink. Az információkat “mentális programok” segítségével lehet tárolni, visszakeresni és átalakítani, az eredmények viselkedési válaszok.

A kognitív pszichológia számos más megközelítéssel és tanulmányi területtel befolyásolta és integrálódott, például példa: szociális tanuláselmélet, kognitív neuropszichológia és mesterséges intelligencia (AI).

Információfeldolgozás és szelektív figyelem

Információfeldolgozás és szelektív figyelem

Amikor szelektíven foglalkozunk egy tevékenységgel, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni az egyéb stimulációkat, bár figyelmünket más is elterelheti, például telefoncsörgés vagy valaki, aki a nevünket használja.

A pszichológusokat érdekli, hogy mi késztet minket arra, hogy részt vegyünk inkább egy dologra, mint másra (szelektív figyelem); miért fordítjuk néha a figyelmünket valamire, ami korábban nem volt felügyeletre (pl. Koktélparti szindróma), és hány dologra tudunk egyidejűleg figyelni (figyelmi képesség).

A fogantatás egyik módja A figyelem virtualizálása az emberekre mint információfeldolgozókra gondol, akik egyszerre csak korlátozott mennyiségű információt képesek feldolgozni anélkül, hogy túlterhelődnének.

Broadbent és mások az 1950-es években az agy modelljét korlátozott kapacitású információfeldolgozó rendszerként fogadták el, amelyen keresztül külső bemenetet továbbítanak.

Az információfeldolgozási modellek szakaszokból vagy dobozokból állnak, amelyek a feldolgozás szakaszait jelentik. A nyilak jelzik az információ áramlását az egyik szakaszból a másikba.

• A bemeneti folyamatok az ingerek elemzésével foglalkoznak.
• A tárolási folyamatok lefednek mindent, ami az ingerekkel belülről történik. az agyban, és magában foglalhatja az ingerek kódolását és manipulálását.
• A kimeneti folyamatok felelősek az ingerre adott megfelelő válasz előkészítéséért.

Kritikus értékelés

Kritikus értékelés

Számos figyelemmodellt javasoltak az információfeldolgozási keretrendszerben, beleértve:

Broadbent szűrőmodelljét (1958), Treisman attenuációs modellje (1964), valamint Deutsch és Deutsch késői szelekciós modellje (1963).

Azonban számos értékelési szempontot figyelembe kell venni ezen modellek tanulmányozása során, és általában az információfeldolgozási megközelítés. Ezek a következők:

1.Az információfeldolgozó modellek az inger bemenetek soros feldolgozását feltételezik.

• A soros feldolgozás hatékonyan azt jelenti, hogy egy folyamatot le kell fejezni a következő megkezdés előtt.
• A párhuzamos feldolgozás néhány vagy az összes folyamatot feltételezi. kognitív feladat (ok) ban egyszerre fordulnak elő.

Kétfeladatos kísérletekből kiderül, hogy párhuzamos feldolgozás lehetséges. Nehéz meghatározni, hogy egy adott feladatot soros vagy párhuzamosan dolgozzanak-e fel, mivel valószínűleg (a) a feladat megoldásához szükséges folyamatoktól és (b) a feladatok gyakorlásának mennyiségétől függ. p> A párhuzamos feldolgozás valószínűleg gyakoribb, ha valaki magasan képzett; például egy képzett gépíró több betűt gondol előre, egy kezdő egyszerre csak 1 betűre koncentrál.

2. Az információfeldolgozási megközelítés által alkalmazott analógia az emberi megismerés és a számítógépes működés között korlátozott.

A számítógépek annyiban tekinthetők információfeldolgozó rendszernek, ha:

(i) kombinálják a tárolt információkkal együtt bemutatott információk különböző problémák megoldására szolgálnak,

(ii) a legtöbb számítógép korlátozott kapacitású központi processzorral rendelkezik, és általában azt feltételezik, hogy a kapacitáskorlátozások befolyásolják az emberi figyelmi rendszert .

DE –

(i) az emberi agy képes a kiterjedt párhuzamos feldolgozásra, és a számítógépek gyakran támaszkodnak a soros feldolgozásra ;

(ii) az embereket számos egymással ellentétes érzelmi és motivációs tényező befolyásolja kognitív ismereteikben.

3. Az információfeldolgozási megközelítés alá tartozó elméletek / figyelemmodellek bizonyítékai nagyrészt ellenőrzött, tudományos körülmények között végzett kísérleteken alapulnak.

A laboratóriumi vizsgálatok többsége mesterséges, és azt mondhatnánk, hogy nincs ökológiai érvényességük.

A mindennapi életben a kognitív folyamatok gyakran kapcsolódnak egy célhoz (pl. odafigyelsz az órára, mert le akarod tenni a vizsgát), míg a laboratóriumban a kísérleteket más kognitív és motivációs tényezőktől függetlenül végzik .

Bár ezeket a laboratóriumi kísérleteket könnyen lehet értelmezni, az adatok nem feltétlenül alkalmazhatók a laboratóriumon kívüli valós világra. Újabb, ökológiai szempontból érvényes megközelítéseket javasoltak a megismeréshez (pl. Perceptuális ciklus, Neisser, 1976).

A figyelmet nagyrészt más kognitív folyamatoktól elkülönítve tanulmányozták, bár nyilvánvalóan kölcsönösen függő rendszerként működik a az észlelés és az emlékezet kapcsolódó kognitív folyamatai.

Minél sikeresebbek leszünk a kognitív rendszer egy részének elszigetelt vizsgálatában, annál kevésbé valószínű, hogy adataink elmondanák a megismerésről a mindennapi életben.

4. Bár egyetértés van abban, hogy az ösztönzés által vezérelt (alulról felfelé építkező) információ a megismerésben fontos, az is fontos, hogy az egyén milyen elvárásokat / múltbeli tapasztalatokat jelent a feladathoz.

Ezeket a hatásokat “felső” néven ismerjük. -le “vagy” fogalmilag vezérelt “folyamatok. Olvassa el például az alábbi háromszöget:

A várakozás (felülről lefelé történő feldolgozás) gyakran felülbírálja a inger (alulról felfelé), amelyre állítólag figyelünk. Hogyan olvasta a fenti háromszög szövegét?

APA stílus hivatkozások

Broadbent, D. (1958). Észlelés és kommunikáció. London: Pergamon Press.

Deutsch, J. A., & Deutsch, D. (1963). Figyelem: Néhány elméleti szempont. Pszichológiai Szemle, 70, 80–90

Neisser, U. (1967). Kognitív pszichológia. New York: Appleton-Century-Crofts.

Treisman, A. (1964). Szelektív figyelem az emberben. British Medical Bulletin, 20., 12–16.

jelentése erről a hirdetésről