Bevezetés
A tüdő célja oxigénellátás a vérben. A légzőrendszer légutakra és tüdő parenchimára oszlik. A légutak a hörgőből állnak, amely kettéágazik a légcsőből, és bronchiolákra, majd tovább alveolusokra oszlik. A parenchyma felelős a gázcseréért, és magában foglalja az alveolusokat, az alveoláris csatornákat és a bronchiolákat. A tüdő szivacsos szerkezetű, rózsaszínű-szürke árnyalatú. Ezeket anatómiailag úgy írják le, hogy csúcsuk, három határuk és három felületük van. Továbbá lebenyekre és szegmensekre tagolódnak. A tüdő parenchymáját szintén pleura borítja.
Anatómia
Anatómiailag a tüdő csúcsa, három határa és három felülete van. A csúcs az első borda felett fekszik.
A három határ magában foglalja az elülső, a hátsó és az alsó szegélyt. A tüdő elülső határa megfelel a mellhártya visszaverődésének, és szívbevágást hoz létre a bal tüdőben. A szívbevágás a tüdő konkávija, amely kialakul a szív befogadására. Az alsó határ vékony, és elválasztja a tüdő alapját a borda felszínétől. A hátsó határ vastag, és a C7-től a T10 csigolyáig terjed, amely a tüdő csúcsától az alsó határig is eljut.
A tüdő három felülete közé tartozik a parti, a mediális és a rekeszizom felületek. A borda felületét a borda mellhártya borítja, a szegycsont és a bordák mentén helyezkedik el. Ezenkívül egyesíti a mediális felületet az elülső és a hátsó határokon, valamint a rekeszizom felületeket az alsó határon. A mediális felület elöl és hátul tagolódik. Elülről a szegycsonthoz, utólag pedig a csigolyához kapcsolódik. A rekeszizom felülete (alapja) homorú, és a rekeszizom kupoláján nyugszik; a jobb kupola a máj miatt is magasabb, mint a bal kupola.
A jobb és a bal tüdő anatómiája hasonló, de aszimmetrikus. A jobb tüdő három lebenyből áll: a jobb felső lebeny (RUL), a jobb középső lebeny (RML) és a jobb alsó lebeny (RLL). A bal tüdő két lebenyből áll: a bal felső lebenyből (LUL) és a bal alsó lebenyből (LLL). A jobb lebenyet ferde és vízszintes hasadás osztja el, ahol a vízszintes hasadék osztja a felső és a középső lebenyt, a ferde hasadás pedig a középső és az alsó lebenyt. A bal lebenyben csak egy ferde hasadás van, amely elválasztja a felső és az alsó lebenyt.
A lebenyek további szegmensekre oszlanak, amelyek specifikus szegmentális hörgőkhöz kapcsolódnak. A szegmentális hörgők a másodrendű ágak (lobáris hörgők) harmadik rendű elágazásai, amelyek a fő hörgőről jönnek le. Három szegmens van a RUL-ban (apikális, elülső és hátsó), kettő az RML-ben (mediális és laterális), öt pedig az RLL-ben (felsőbb, mediális, elülső, laterális és hátsó). A ferde hasadás elválasztja a RUL-t az RML-től, a vízszintes repedés pedig az RLL-t az RML-től és az RUL-tól.
A lebeny felosztásától függően nyolc-kilenc szegmens van a bal oldalon. Általában négy szegmens van a bal felső lebenyben (elülső, apicoposterior, alsó és felső lingula), és négy vagy öt a bal alsó lebenyben (laterális, anteromedialis, superior és posterior).
A hilum (gyökér) egy nyomott felület a tüdő mediális felületének közepén, és az ötödiktől a hetedik mellkasi csigolyáig elöl fekszik. Ez az a pont, amikor a különböző struktúrák belépnek és kilépnek a tüdőbe. A hilumot pleura veszi körül, amely alacsonyabbra nyúlik és pulmonalis szalagot képez. A hilum főleg hörgőket és tüdő éreket tartalmaz, a frenikus ideggel, nyirokerekkel, csomópontokkal és hörgőkkel együtt. Mind a bal, mind a jobb hilum tartalmaz tüdőartériát, pulmonalis vénákat (felső és alsó) és hörgő artériákat. Ezenkívül a bal hilumban van egy hörgő, a fő hörgő, a jobb hugumban pedig két hörgő, az eparterialis és a hyparterialis hörgő. Elölről a hátsóig a hilumban a sorrend a véna, az artéria és a hörgő.