Mexikó egy szövetségi köztársaság, amely 31 államból és a szövetségi körzetből áll. Alapvető politikai intézményeit az 1917-es alkotmány határozza meg.
A hatéves időtartamra megválasztott elnök 18. életév) és örökre alkalmatlan az újraválasztásra, kinevezi a legfőbb ügyészt és egy kabinetet, amelyek száma változhat. Habár az alkotmány megállapította a hatalmi ágak szétválasztását, a gyakorlatban a mexikói vezérigazgató uralja a törvényhozási és igazságügyi ágakat. Mivel az elnök államfő, kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka, és mivel pártja, a PRI, a létrehozása óta egyértelmű többséggel rendelkezik a kongresszusban, azt mondták, A mexikói elnök hatalmának korlátozása az idő határa. A kongresszus jóváhagyásával az elnök beavatkozhat az államokba, korlátozva azok függetlenségét; kongresszusi felhatalmazás alapján bizonyos jogalkotói jogkörrel rendelkezik, különösen a kereskedelem és az ipar szabályozásában és fejlesztésében. Nincs alelnök. Ha az elnök meghal vagy eltávolítják hivatalából, a kongresszus alkotmányosan felhatalmazást kap ideiglenes elnök megválasztására.
A kétkamarás kongresszus, amelyet szintén közvetlen, általános választójog alapján választottak meg, egy szenátusból (Cámara de Senadores) áll, amelyet 1994-ben 64-ről 128 tagra bővítettek (minden államból négyet és négyet a szövetségi körzetből), és egy 500 tagból álló képviselőház (Cámara de Diputados); egy helyettes (és egy póttag) 250 000 embert vagy 100 000 feletti részt képvisel, minden államból legalább két képviselő, 200 tagot pedig a kisebbségi pártok arányos képviseletével osztanak ki. A szenátorokat hat évre választják (a szenátus felét háromévente választják meg), a képviselőket pedig három évre, és mindkét csoport nem jogosult azonnali újraválasztásra. A kongresszus szeptembertől decemberig tart; az év további nyolc hónapjában állandó bizottság van, amely 14 szenátorból és 15 képviselőből áll. A kongresszus dönthet a nemzeti kormány és a szövetségi körzet minden kérdésében.
Annak érdekében, hogy a kormánypárton belül egyesítsék a különböző érdekcsoportokat, Adolfo López Mateos (1958–64) elnök 1961-ben megalakította Mexikó élő exelnökeiből álló Nemzeti Konzultatív Bizottságot. Az utolsó 1962-es kongresszusi ülésen jogszabályokat fogadtak el az 1954-es választási törvény reformjára. A törvényjavaslatot úgy tervezték, hogy nagyobb esélyeket biztosítson a kisebbségi pártoknak a Képviselőházban való képviseletre azáltal, hogy öt mandátumot engedélyeznek számukra, ha a teljes szavazat 2,5% -át kapják, és ezen felül a szavazatok 0,5% -ához egy további helyet kapnak. Ezen intézkedés értelmében egy kis párt akár 20 mandátumot is megszerezhet, anélkül, hogy egyetlen körzetben nyerne. Az 1977-ben bevezetett új választási reform előírta, hogy a párt bejegyzéséhez a minimális taglétszámnak 65 000-nek kell lennie, és hogy a pártnak be kell erősítenie a népszavazás 1,5% -át. 1986-ban a kongresszus előírta, hogy 200 képviselőt választanak meg a többtagú választókerületeken belüli arányos képviseleti rendszer, míg 300 képviselőt többségi szavazással választanak meg az egytagú választási körzetekben. A szenátusban az arányos képviselet választási képletei az elmúlt 10 évben többször megváltoztak, hogy megfeleljenek a PAN és a PRD növekvő befolyásának és erejének.