A mexikói ugróbabot általában újdonságként értékesítik az üzletekben.
A valóságban a mexikói ugróbab egyáltalán nem bab; egy bokor maghüvelyei, amelyek a mexikói Sonora és Chihuahua sziklás lejtői mentén találhatók. Minden tavasszal a Cydia deshaisiana, vagy ahogy ismertebb nevén az Ugró babmoly, tojást rak a cserje maghüvelyére. Kikeléskor a lárva belerág a maghüvelybe, ahol selyemfonalakkal rögzíti magát a belsejéhez. A lárva elfogyasztja a mag belső részét, ami megakadályozza, hogy a mag új cserjét képezzen, amikor a hüvelyek a földre hullanak, lehetővé téve a lárvának, hogy fenntartsa lakóhelyét a felnőtté válás reményében. Bár az ugró bab mozgására vonatkozó elméletek mind azt mutatják, hogy a mozgást a lárvának valamilyen módon vagy olyan görcsök okozzák, amelyek görcsöket okoznak, amelyek a mag hüvelyéhez ütköznek, ami az “ugró” mozgást okozza. A valóságban a külső mozgás jelenik meg több, mint egy ringató vagy billenő mozgás, mint egy jobbra történő ugrás. Ugyanezek az elméletek többsége azt jelzi, hogy úgy gondolják, hogy a lárva valóban megpróbálja a vetőmag hüvelyét hűvösebb helyre mozgatni, mivel a mozgás gyakran összefügg a megnövekedett hőmérsékletekkel azon a földön, ahol természetes módon leesnek, vagy ha egy meleg kéz tenyerébe kerülnek. Függetlenül attól, hogy a bábstádiumba jutó lárvának a túléléshez megfelelő nedvességre és egyéb közös tényezőkre van szükség. Február körül a túlélő lárvák felkészülnek a felnőtté válásra kis lyuk a külső részhez való hozzáféréshez, amelyet ezután selyemfonalakkal takarnak be, mielőtt belépnének a báb színpadába. Ez az úgynevezett csapdaajtó lehetővé teszi a felnőtt lepke számára a menekülési lehetőséget a mag hüvelyéből, amikor előkerülnek. A felnőttek apró szürkés lepkék, életük csupán néhány nap.