Gyors iskola utáni harapnivaló és néhány perc házi feladat után kifelé indul, hogy élvezhesse barátaival a szép időt. Egy rögtönzött futballjáték tör ki, és addig játszol, amíg izzadt rendetlenség nem lesz.
Az alkonyat közeledtével szomjasan és piszkosan haladsz a fejedben. Valószínűleg nem gondolod el másodszor, amikor elfordítod a csapot hideg pohár vizet önteni vagy kellemes forró zuhanyt élvezni. A modern világban a legtöbbünket elkényezteti az a tény, hogy a tiszta víz csak egy csapfordulat.
Régen azonban ez nem így volt. A víz mindig is volt és lesz a társadalom életereje. Amint az ősi civilizációk fejlődni kezdtek, a tiszta vízhez való hozzáférés mindig elsődleges szempont volt.
Hogyan biztosíthatnák az ősi városok, ahol primitív csatornarendszer működik, hogy polgáraik megfelelő friss ivóvízzel rendelkezzenek? Hogyan biztosíthatnának szennyezetlen vizet mezőgazdasági felhasználásra? Ezekre a kérdésekre a válasz a vízvezeték volt.
Amikor az emberek többsége hallja az “vízvezeték” szót, az a kép jut eszembe, amely nagy szerkezetű, és hasonlít egy olyan állványra, amely gépkocsikat vagy vonatokat szállíthat. Ehelyett az ilyen mesterséges építmények a víz szállítására szolgáló vezetékek voltak.
Ezeket az építészeti gyöngyszemeket, amelyeket vízvezetékként gondolunk, a víz nagy mélyedésekben vagy völgyekben történő szállítására használták. Ezek azonban csak egy kicsi, látható része voltak a valódi vízvezetéknek, amely egy nagy rendszer, amely sok elemből áll, például csövekből, csatornákból, árkokból, alagutakból és egyéb tartószerkezetekből, amelyek a vizet egy forrásból a távoli elosztópontba viszik.
Az ókori rómaiakat széles körben elismerték, mint az ókori világ legnagyobb vízvezeték-építőit. Azonban nem elsőként építettek vízvezetékeket. Más rendszereket több száz évvel korábban építettek olyan helyeken, mint Egyiptom, Perzsia és India.
Az ókori Róma vízvezeték-rendszere meglehetősen bonyolult volt. Ez a történelem egyik legnagyobb mérnöki teljesítménye. öt évszázadból a rómaiak 11 vízvezetéket építettek, amelyek vizet juttattak a városba akár 57 mérföld távolságból is.
Róma vízvezetékeinek csak egy része keresztezte a völgyeket lenyűgöző kőíveken. A rendszerek többsége kőből és terrakotta csövekből álló földalatti alagutakból állt. E rendszerek egyes részei még ma is használatban vannak.
A vízvezetékek messze nem múltak. A modern vízvezeték-rendszerek több vizet hordoznak, mint amilyet az ókori rómaiak álmodhattak. Például New York város vízellátása három elsődleges vízvezeték-rendszerből származik, amelyek naponta csaknem kétmilliárd liter vizet képesek szállítani.
A világ leghosszabb vízvezeték-rendszere Kaliforniában található. Az állam északi részén több eső esik, mint az állam erősen lakott déli részén. A kaliforniai vízvezeték több mint 650 millió gallon vizet szállít naponta 440 mérföld feletti távolságon.