Az aláíró államok rendszeres időközönként találkoznak az úgynevezett COP-eken (a Felek Konferenciáján), hogy megállapodjanak a klímavédelem további fellépéseiről. 1997-ben ezt a találkozót Japánban Kiotóban tartották, amelynek során a ratifikált országok elfogadták a “Kiotói Jegyzőkönyvet”, az első, korlátokkal és csökkentésekkel kapcsolatos, jogilag kötelező érvényű kötelezettségeket tartalmazó dokumentumot. Az alkalmazhatóság időtartamát a 2008 és 2012 közötti időszakokra (1. kötelezettségidőszak) és a 2013–2020-as évekre (2. kötelezettségidőszak) határozták meg.
Ahhoz, hogy 2020 után is fenn lehessen tartani a nemzetközi éghajlatvédelmi folyamatot, új klímamegállapodásra volt szükség. Ezt 2015-ben a párizsi COP-n “Párizsi Megállapodásként” fogadták el, amely először tartalmazott külön célkitűzést a globális felmelegedés 2 ° C alatti hőmérsékletre való korlátozására az 1750-es iparosodás előtti szint fölé. A megerősített országok meghatározzák saját csökkentési célkitűzéseiket, amelyek alapján az éghajlatvédelmi erőfeszítések felülvizsgálatára és megerősítésére ötévente kerül sor. 2016 októberében sikerült elérni a szükséges legalább 55 ratifikált országot, amelyek az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának legalább 55% -áért felelősek, ami azt jelentette, hogy a megállapodás hatályba léphet.