Tanulási célok
- Ismertesse azokat a különféle fizikai akadályokat és mechanikai védekezéseket, amelyek megvédik az emberi testet a fertőzésektől és a betegségektől
- Ismertesse a mikrobiota szerepét, mint a fertőzések és a betegségek elleni elsődleges védekezés
A nem specifikus veleszületett immunitás a védekezés sokoldalú rendszerének jellemezhető, amely egy nem specifikus behatoló kórokozókat céloz meg módon. Ebben a fejezetben a rendszert alkotó számos védekezést három kategóriába osztottuk: fizikai védekezés, kémiai védelem és sejtvédelem. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ezek a védekezések nem működnek önállóan, és a kategóriák gyakran átfedik egymást. Az 1. táblázat áttekintést nyújt az ebben a fejezetben tárgyalt nem specifikus védekezésekről.
| 1. táblázat: A nem specifikus veleszületett immunvédelem áttekintése | |
|---|---|
| Fizikai védekezés | Fizikai korlátok |
| Mechanikus védekezés | |
| Mikrobiome | |
| Kémiai védekezés | Vegyi anyagok és enzimek a testnedvekben |
| Antimikrobiális peptidek | |
| Plazmafehérje-mediátorok | |
| Citokinek | |
| Gyulladást kiváltó mediátorok | |
| Sejtvédelem | Granulociták |
| Agranulociták |
A fizikai védekezés biztosítja a test legalapvetőbb nemspecifikus védekezési formáját. Ide tartoznak a mikrobák, például a bőr és a nyálkahártyák fizikai akadályai, valamint a mechanikus védekezés, amely fizikailag eltávolítja a mikrobákat és törmelékeket a test olyan területeiről, ahol kárt vagy fertőzést okozhatnak. Ezenkívül a mikrobiom fizikai védelmet nyújt a betegségekkel szemben, mivel a normál mikrobiota mikrobái versenyeznek a kórokozókkal a fertőzések előidézéséhez szükséges tápanyagok és sejtmegkötő helyek miatt.
Fizikai akadályok
A fizikai akadályok fontos szerepet játszanak abban, hogy megakadályozzák a mikrobák fertőzésre fogékony szövetekbe jutását. Sejt szinten a gátak olyan sejtekből állnak, amelyek szorosan össze vannak kötve, hogy megakadályozzák a betolakodók átjutását a mélyebb szövetekbe. Például az ereket vonalazó endoteliális sejteknek nagyon szoros a sejtek közötti kapcsolata, megakadályozva a mikrobák hozzáférését a véráramhoz. A sejtcsatlakozások általában sejtmembránfehérjékből állnak, amelyek kapcsolódhatnak az extracelluláris mátrixhoz vagy a szomszédos sejtekből származó komplementer fehérjékhez. A test különböző részein lévő szövetek különböző típusú sejtcsatlakozásokkal rendelkeznek. Ezek közé tartoznak a szoros csomópontok, a dezmoszómák és a rés csatlakozások, amint azt az 1. ábra szemlélteti. A behatoló mikroorganizmusok megkísérelhetik ezeket az anyagokat kémiai úton lebontani, olyan enzimek, például proteázok felhasználásával, amelyek strukturális károsodást okozhatnak, hogy belépési pontot teremtsenek a kórokozók számára. >
1. ábra Az emberi szövetekben többféle típusú sejtkapcsolódás létezik, amelyek közül itt három látható. A szoros csomópontok két szomszédos cellát szegeznek össze, megakadályozva vagy korlátozva az anyagcserét a köztük lévő tereken keresztül. A desmosómák köztes szálakkal rendelkeznek, amelyek cipőfűzőként működnek, és két cellát összekapcsolnak, lehetővé téve, hogy a kis anyagok áthaladjanak a keletkező tereken. A réspontok két cella közötti csatornák, amelyek lehetővé teszik a jelekkel történő kommunikációt. (jóváírás: Mariana Ruiz Villareal munkájának módosítása)
A bőr korlátja
2. ábra Kattintson a nagyításhoz. Az emberi bőrnek három rétege van, az epidermisz, a dermis és a hypodermis, amelyek vastag gátat képeznek a testen kívüli mikrobák és a mélyebb szövetek között. Az epidermisz felszínén lévő elhalt hámsejtek folyamatosan hullanak, mikrobákat visznek magukkal a bőr felszínén. (kredit: a Nemzeti Egészségügyi Intézetek munkájának módosítása)
A test egyik legfontosabb fizikai gátja a bőrgát, amely három, szorosan csomagolt sejtből álló rétegből áll. A vékony felső réteget epidermisznek nevezzük. A második, vastagabb réteg, az úgynevezett dermis, szőrtüszőket, verejtékmirigyeket, idegeket és ereket tartalmaz. A hypodermis nevű zsírszövetréteg a dermis alatt fekszik, és vér- és nyirokereket tartalmaz (2. ábra).
A bőr legfelső rétege, az epidermis keratinnal teli sejtekből áll. Ezek az elhalt sejtek szorosan összekapcsolt, sűrű fehérjével töltött sejthéjak rétegeként maradnak a bőr felszínén. A keratin mechanikailag szívóssá és ellenállóvá teszi a bőr felületét a bakteriális enzimek általi lebontással szemben.