Az Egyesült Államok és az észak-vietnami erők közti háború első jelentős elkötelezettségében a 3. dandár, az 1. Lovas Hadosztály (Airmobile) elemei ütközött csata a kommunista főerőkkel a Közép-Felvidék Ia Drang-völgyében.
Ma reggel Harold G. Moore alezredes 1. zászlóalja, a 7. lovasság helibornai támadást hajtott végre az X leszálló zónában. Ray a Chu Pong dombok közelében. Dél körül az észak-vietnami 33. ezred megtámadta az amerikai katonákat. A harc egész nap és éjszaka folytatódott. Az amerikai katonák támogatást kaptak a közeli tüzérségi egységektől és taktikai légicsapásoktól. Másnap reggel az észak-vietnami 66. ezred csatlakozott az amerikai egység elleni támadáshoz. A harcok keserűek voltak, de a taktikai légicsapások és a tüzérségi támogatás megtették az ellenséget, és lehetővé tették az 1. lovas katonák számára, hogy tartsák magukat az ismételt támadások ellen.
Dél körül két erősítő társaság érkezett és Moore ezredes. jó hasznukra voltak, hogy segítsék lesújtott katonáinak. A csata harmadik napjára az amerikaiak fölénybe kerültek. A háromnapos csata eredményeként 834 észak-vietnami katona megerősítette a halálát, és további 1000 kommunista veszteséget feltételeztek.
Ugyanezen ütközet során egy kapcsolódó akció során az észak-vietnami erők lesújtották a 7. zászlóaljat, a 7. lovast. amint a szárazföldre költözött az landy landy zónába. Az eredeti oszlopban szereplő 500 emberből 150 megölt, és csak 84 tudott visszatérni azonnali szolgálatra; A C vállalat 93 százaléka veszteséget szenvedett, fele haláleset.
E számok ellenére az amerikai magas rangú tisztviselők Saigonban nagy győzelemnek nyilvánították az Ia Drang-völgyi csatát. A csata rendkívül fontos volt, mert ez volt az első jelentős kapcsolat az amerikai csapatok és az észak-vietnami erők között. Az akció bebizonyította, hogy az észak-vietnámiak készen állnak arra, hogy kiálljanak és megvívják a nagyobb csatákat, annak ellenére, hogy komoly veszteségeket okozhatnak. A magas rangú amerikai katonai vezetők arra a következtetésre jutottak, hogy az amerikai erők ilyen csatákban jelentős károkat okozhatnak a kommunistáknak – ez a taktika lemaradó háborúhoz vezetett, miközben az amerikai erők megpróbálták megkopni a kommunistákat. Az észak-vietnámiak értékes tanulságot is tanultak a csata során: azáltal, hogy harci csapataikat fizikailag közel tartották az amerikai pozíciókhoz, az amerikai csapatok nem használhattak tüzérséget vagy légicsapásokat anélkül, hogy kockáztatták volna az amerikai csapatok sérülését. Ez a harcstílus az észak-vietnami gyakorlat lett a háború további részében.