Ez a cikk a haiti Port-au-Prince népsűrűség-mintáit vizsgálja, mind a monocentrikus és policentrikus modellek, az SDE (Section d’énumération) és a kerületi szintű 2003. évi népszámlálási adatok alapján. A regressziós eredmények a monocentrikus függvények rossz illeszkedési képességét mutatják, és a policentrikus függvények javítják, de kevésbé kielégítő R2. Port-au-Prince némi hasonlóságot mutat a saját identitásával rendelkező latin-amerikai városok Griffin – Ford (1980) modelljével. A városnak öt zónája van: (1) kereskedelmi negyed a városközpont körül, (2) átmeneti zóna vegyes földhasználattal, (3) magas jövedelmű lakóövezet a legjobb kényelemmel a délkeleti területen, (4) a az északi területen a legnagyobb népsűrűségű disamenity (squatters) zóna, és a déli és délnyugati területeken egy másik disamenity (squatters) zóna a második legnagyobb népsűrűséggel. A regressziós modell érvényesíti Port-au-Prince ötzónás modelljét. Ezt a struktúrát főleg a földhasználati előírások és a várostervezés intézményi érvényesítésének hiánya vagy hiánya alakítja ki.
Leave a Reply