A nyelés az a mechanizmus, amellyel az ételt a szájból a gyomorba szállítják. A mechanizmus egy része aktív ellenőrzés alatt áll, míg a többi autonóm ellenőrzés alatt áll.
Ez a cikk a lenyelés folyamatát és néhány klinikai állapotot tárgyal, amelyek a folyamat téves következményei lehetnek.
A lenyelés fázisai
Önkéntes fázis
A rágódás az élelmiszer bolusának kialakulásához vezet, ebben a szakaszban a nyelv háta megemelkedik, és a lágy szájpadlás elöl húzódik hozzá. Ez az ételt a szájüregben tartja, és lehetővé teszi a légutak nyitott maradását. Ennek a szakasznak az időtartama változó.
Ezt követően az ihletet gátolják, és az étel bolusát a nyelv mozgatja a garatba. Ez a nyelési reflex stimulációjához vezet.
Garatfázis
Miután a bolust a garatba helyezték, a szájpadlás és az elülső garat nyomásreceptorai aktiválódnak. Ez jelzi az agytörzs nyelési központját, amely:
- Gátolja a légzést
- Emeli a gégét
- Bezárja a glottist
- Megnyitja a felső nyelőcső záróizom
A puha szájpadot megemeljük, hogy bezárjuk az orrgaratot, hogy lehetővé tegyük az étel átjutását. Ezen túlmenően az igazi hangszalagok közel vannak, hogy megakadályozzák az aspirációt.
Ezt követően a bolust a garat-összehúzó izmok perisztaltikáján keresztül a nyelőcső felé mozgatják. A gravitáció kevéssé járul hozzá ehhez a folyamathoz, és ennek fő sebességét befolyásoló tényezők a bolus viszkozitása és térfogata.
Oesophagealis fázis
A nyelőcső felső harmada önkéntes a vázizomzat és az alsó kétharmad önkéntelen simaizom. További információk a nyelőcső anatómiájáról itt találhatók.
Ennek a fázisnak az elején a gége leereszkedik, visszatérve normális helyzetébe. Ezután a cricopharyngeus izom összehúzódik, hogy megakadályozza a refluxot, és a légzés újrakezdődik.
A bolust perisztaltikán keresztül mozgatják lefelé a nyelőcsőben, amelyet külső idegek koordinálnak. Minden izomterület szisztematikusan ellazul, hogy az étel átengedje, és utána összehúzódva tovább hajtja. A bolust másodpercenként körülbelül 3-5 cm-es sebességgel hajtják, így a gyomorba jutás kb. 9 másodpercig tart.
1. ábra – A nyelés folyamatát bemutató ábra. Klinikai relevancia – Dysphagia
A dysphagia a nyelési nehézség fogalma. Az októl függően befolyásolhatja mind a szilárd, mind a folyékony anyagok lenyelését. Ezen felül motilitási problémák (perisztaltika hibája) vagy a cső elzáródása okozhatják.
Gyakori okok a következők:
- Stroke
- Alzheimer-kór
- Daganatok
- Xerostomia
- Nyelőcső-szűkületek
- Hiatus hernia
A diszfágia jelenlétét tipikusan egy báriumfecske-tanulmány segítségével azonosítják, majd további vizsgálatokkal, például CT-vizsgálatokkal lehet azonosítani az okokat.
A kezelés a beteg nehézségének okától és súlyosságától függ. Ez magában foglalhatja a nyelési terápiát, az étrend megváltoztatását, a műtétet vagy szélsőséges esetben a nasogastricus csöveket. A dysphagia szövődményei lehetnek aspiráció, kiszáradás és fogyás.
ábra 2 – Normál báriumfecske.