Odin (ó-norvég: Óðinn) a skandináv mitológia bölcsességének, költészetének, halálának, jóslásának és varázslatának istene. Bor fia és óriásnő (jötunn) Bestla, Odin az issir főnöke és Asgard királya. Nős Frigg istennővel, apja Thor, Baldr, Höðr, Víðarr és Váli isteneknek.
Odin, a skandináv istenek atyja
A teljes atyaként ismert Odin gyakran két holló kíséretében, Huginn és Muninn, a farkasokkal, Gerivel és Frekivel együtt; az isten egy nyolclábú szárny, a Sleipnir tetején csatába indul, és a hatalmas lándzsát, Gungnirt lengeti, amelyet az Ivaldi fiaként ismert törpék készítettek számára, és állítólag soha nem hagyja ki célját.
Odin meghatározó sajátossága, hogy félszemű, annak az eredménye, hogy feláldozott egy szemet, hogy igyon az Urðr-kútból, ami érthetetlen mennyiségű ismeretet adott számára az univerzumról. Maga Odin gyakran kap tanácsot a lény Mímir levált fejétől, amely titkos tudást mond neki. A csatában meggyilkoltak lelkének felét a valkírok, a leánykori lányok elvezetik Valhallába, Odin hatalmas és fenséges csarnokába: a másik fele Fólkvangrba, Freyja birodalmába kerül. Ódint óangolul Wōden néven, ószászban Wōdan néven, ófelnémet nyelven pedig Wuotan vagy Wōtan néven ismerték, amelyek mind a rekonstruált protogermán * wōđanaz eredetűek.
A szerdai angol hétköznapi név az isten nevét viseli. (óangol Wōdnesdægből, “Wōden napja” -ból).