Kivonat
Bevezetés. Úgy tűnik, hogy a postambulációs kézduzzanat (PAHS) általános az általános populációban. Az orvosi szakirodalom kevés említést tesz. A cél (1) a prevalencia azonosítása volt; (2) a nemek és az életkorcsoportok összehasonlítása; (3) annak meghatározása, hogy a kutyatulajdonosok és sétálók hajlamosabbak-e vagy sem. Anyagok és metódusok. 1009 félig véletlenszerű felmérés készült a sétálóktól. Értékelték az életkort, a nemet és a kutyatartást. Megbeszéltük a kutyatulajdonosok körében, hogy rendszeresen sétáltatják-e kutyájukat, nem észlelnek-e duzzadt kezeket sétálás után, és ha igen, ha a duzzanat 24 órán belül megszűnik vagy fennmarad. Eredmények. 699 nő és 410 férfi, akik közül a nők 28,9% -a, de a férfiaknak csak 16,3% -a jelentett PAHS-t (𝑃 < 0,001). Meglepő módon a duzzanattal rendelkezők statisztikailag fiatalabbak voltak, mint azok, akiknek nincs (49,2 vs. 52,8 év, 𝑃 = 0,003), és a kutyatulajdonosok nagyobb valószínűséggel jelentettek duzzanatot (28,1% szemben 21,7%; 𝑃 = 0,015). A tartós duzzanatot tekintve ezt a nőstény férfiaknál kétszer akkora százalékban (13,3 és 6,5%) figyelték meg, és idősebb személyeket (54,0 versus 48,8 év) érintettek, de statisztikai különbség nem volt szignifikáns. Következtetések. A PAHS viszonylag gyakori jelenség, látszólag gyakoribb a nőknél.
1. Bevezetés
A tudományos szakirodalomban számos, elszigetelt, egyoldalú vagy kétoldalú, általános kézduzzadás okát írják le. Ide tartoznak többek között a carpalis alagút szindróma, a mellkasi outlet szindróma, a reflex szimpatikus dystrophia, a Raynaud-jelenség és -betegség, a scleroderma, a tumorok, a sugárzás, a műtét és a trauma. Az intravénás drogosok közül a “puffadt kéz szindróma” kifejezést fogalmazták meg. Azonban ezek az alapbetegségek egyikének sem tűnik megmagyarázni azt az idiopátiás generalizált kézduzzanatot, amely a klinikák általános populációjában gyakori jelenségnek tűnik, és amely gyengíthet, legalábbis néhány esetben.
Ehhez a tanulmányhoz néhány egyszerű célkitűzésünk volt: (1) annak azonosítása, hogy a populációban milyen általános generalizált poszt-ambulatorikus kézduzzanat – az úgynevezett “nagy kéz szindróma” – fordul elő havonta egyszeri séta programban részt vevő személyek a helyi parkokon keresztül; (2) összehasonlítani a férfiakat és a nőket, valamint a különböző korcsoportokat a big hand szindróma prevalenciája tekintetében; (3) annak meghatározása, hogy a kutyasétáltatók hajlamosabbak-e erre az állapotra, mint a nem kutyasétáltatók. A harmadik cél egyik indoka annak meghatározása volt, hogy a póráz tartása közbeni járás aktivitása többé-kevésbé valószínű-e a kéz post-ambulatorikus duzzadását.
2. Anyagok és módszerek
A tantárgyak felvétele előtt a tanulmányi protokollt a São Paulo Ortopédiai és Egészségügyi Intézet etikai testülete jóváhagyta. Egy prospektív, félig véletlenszerű vizsgálat részeként a 3 helyszíni közösségi park gyalogtornás programjában részt vevő személyeket arra kérték, hogy vegyenek részt egy rövid, időben történő, személyes felmérésben. Minden hónapban a São Paulo Ortopédiai és Heath Intézet, nonprofit szervezet, amelynek célja a lakosság oktatása a pusztaság fenntartásával és a betegségek megelőzésével kapcsolatban, szponzorál egy rádióműsort és egynapos gyalogos rendezvényeket a helyi parkokban São nagyobb nagyvárosi területén. Paulo. A tanulmány felvétele a gyalogos rendezvény programján keresztül történt, rádiós bejelentések, személyes parkos interjúk és felvétel útján három résztvevő klinikán. Az összes interjút portugál nyelven készítettük, Brazília nemzeti nyelvén. A jogosultságra csak az alábbi követelmények vonatkoztak: (1) kor > 10 éves; (2) részvétel az egynapos gyalogos rendezvényen; (3) képes megérteni és beszélni a portugál nyelvet a felmérésben való részvételhez megfelelőnek tartott szinten, vagy hozzáértő fordító áll rendelkezésére; és (4) hajlandó megalapozott, írásos beleegyezés megadására. a poszt-ambulatorikus kézduzzanat jelenlegi vizsgálata a programra vonatkozó kísérleti vizsgálatainkból nőtt ki, amikor több alany beszámolt erről a jelenségről. Következésképpen a tájékozott írásbeli beleegyezés benyújtása után a vizsgálat résztvevőit felkérték, hogy azonosítsák (1) életkorukat és nemüket; (2) ha kutyájuk van, és rendszeresen járatták-e kutyájukat; (3) észrevették-e mindkét kéz duzzadását járás után; ha igen, függetlenül attól, hogy a duzzanat elmúlt-e vagy sem tartott-e tovább 24 óránál tovább. A duzzanat nehézségek miatt történt, hogy ököllel távolítsa el a gyűrűket és az órát vagy a karszalagot. A vizsgálat előtt a felmérési eszközt a gyalogos események személyzetének csoportja és az Ortopédiai és Egészségügyi Intézet három orvosa felülvizsgálta, és megfelelőnek ítélték meg; majd két korábbi, havi egynapos gyalogos eseményen tesztelték.
3.Statisztikai elemzés
A jelenlegi vizsgálat elsődleges eredménye az volt, hogy az egyének vagy mindkét kéz duzzanatát jelentő egyének hányada volt. Első lépésként ezt 95% -os konfidencia intervallummal becsülték meg, csakúgy, mint a kézduzzadású férfiak és nők százalékos arányát. A kétváltozós inferenciális elemzéshez összehasonlítottuk a duzzanattal rendelkezőket és az anélkülieket az átlagéletkor, a korcsoport, a nemek szerinti megoszlás, valamint a kutyatulajdonosok és a kutyasétáltatók aránya szempontjából. A folytonos átlagok elemzéséhez a párosítatlan minták Student-féle t-tesztjét és Pearson 𝜒2 sorrendbeli és kategorikus változók elemzése. Hímeket és nőstényeket is összehasonlítottak, csakúgy, mint a tartósan átmeneti duzzanattal rendelkezőket, ismét Student t-tesztjeit és Pearson 𝜒2 elemzését használva, adott esetben, kivéve a kategorikus változók elemzését, amikor sejtenként 5-nél kevesebb egyed volt, ekkor Fisher pontos tesztet alkalmaztunk. A 95% -os megbízhatósági határokkal rendelkező esélyhányadokat a férfiak és a nők, a kutyatulajdonosok és nem tulajdonosok, valamint a kutyasétáltatók és a nem sétáltatók összehasonlítására számoltuk. A többváltozós elemzéshez egy logisztikai regressziós modellt hoztak létre és teszteltek, amelynek során a duzzanat megléte vagy hiánya volt a függő változó, valamint az életkor, a nem, a kutya tulajdonjoga, és hogy az adott személy rendszeresen függetlenként járt-e; logisztikai elemzéssel (1) enter, (2) előre feltételes és (3) hátra feltételes kiválasztási módszerekkel. Valamennyi teszt kétfarkú volt, és a statisztikai szignifikancia küszöbének 𝑃 = 0,05 értéket állítottunk be.
4. Eredmények
Az 1118 vizsgálati alany eredeti mintájából négyet hiányosnak ítéltek további elemzésre a hiányzó életkor-adatok miatt, ötöt pedig az elsődleges eredményről – a kéz duzzanata – hiányzó adatok miatt 1009 alany maradt végső elemzésre (Asztal 1). Ezek közül 1009 közül 699 nő (63,0%) és 410 férfi (37,0%) volt. A felmérési minta életkor szerinti megoszlása 20 év alatti 2,7% volt; 20–39 éves 27,6%; 32,5% 40–59; 29,8% 60–79; 7,4% 80 vagy annál idősebb. A férfiak statisztikailag fiatalabbak voltak, mint a nők (47,2 versus 54,6 év, ill .; 𝑃 < 0,001).
A kézduzzanatot jelentő 269 közül 11-nél hiányoztak adatok a tartós duzzanatokról; A fennmaradó 258 közül 228 (88,4%) azt állította, hogy a duzzanat egy-két órán belül megszűnt a gyaloglás befejezése után, és 30 (11,6%; 7,7, 15,5%) tartós duzzanatot jelentett (3. táblázat). A nőstények több mint duplája, mint a férfiak tartós duzzanatot jelentettek (13,3, szemben 6,5%, ill.); de a kis számok miatt ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikanciát (Fisher pontos tesztjével 𝑃 = 0,18). A tartós duzzanattal rendelkezők átlagosan több mint 5 évvel idősebbek voltak, mint a nem szenvedők (54,0 versus 48,8 év); de ez a különbség megint nem érte el a statisztikai szignifikanciát (𝑃 = 0,10).
Logisztikus regresszió esetén három különböző változó kiválasztási módszer (belépés, előre feltételes és visszafelé feltételes) alkalmazásával a három végső modellben két változó maradt: nem és életkor (mindegyik modellben, 𝑃 = 0,001 vagy kevesebb), nők és fiatalabb korúak, ami növeli a jelentett duzzanat valószínűségét (4. táblázat). A kutyatulajdonosok körében a kutya sétálása a három modell közül kettőben a kéz duzzadásának valószínűségének csökkenésével járt (mindkettő 𝑃 = 0,019).
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
5.Megbeszélés
Amint az elején megállapítottuk, meglepő hiányosságok tapasztalhatók az általános idiopátiás kézduzzanat viszonylag gyakori jelenségét dokumentáló vagy annak megkísérlését magyarázó irodalomban, és egyik sem írja le a poszt-ambulatorikus kézduzzanatot. A 1009 egyedből álló, 11 és 92 év közötti életkorú mintánkban majdnem minden negyedik (24,3%) egyén számolt be a poszt-ambulatorikus kézduzzadásról, és a nő duzzanatot jelentő esélye kétszerese volt a férfinak. Ez a megkülönböztetés a nők és a férfiak között csak 60 évesnél fiatalabb személyeknél volt látható; ezt követően a két nemnél szinte azonos a kéz duzzanata. Meglepő módon azok, akik duzzanatot jelentettek, átlagosan 3,5 évvel fiatalabbak voltak társaiknál, ez a különbség statisztikailag szignifikáns volt. Ez a megállapítás minden bizonnyal ellentmondásosnak tűnik, tekintve, hogy a függő duzzanat általában az életkor előrehaladtával növekszik. Másrészt azok, akiknek a gyaloglás abbahagyása után 24 órán át tartósan duzzad, általában valamivel idősebbek.
Egy másik meglepő megállapítás az volt, hogy a kutyatulajdonosok nagyobb valószínűséggel jelentettek duzzanatot, mint a nem tulajdonosok, de ez a változó eltűnt többváltozós elemzés alapján javasolhat némi interakciót az alany nemével vagy életkorával. Azok a kutyatulajdonosok, akik azt állították, hogy kutyájukat rendszeresen sétáltatják, ritkábban jelentették a duzzanatot, mint azok, akik másként állították, ami a rendszeres sétálás mellett szól, amely csökkenti ennek a jelenségnek a gyakoriságát. Ennek ellenére csak spekulálhatunk a kéz duzzadásának mechanizmusaival kapcsolatban. Más körülmények között a kéz duzzanata a kéz csökkent vénás visszatérésének tulajdonítható, például carpalis alagút szindrómában, mellkasi kimeneti szindrómában, szklerodermában és Raynaud-kórban; feltételezett autonóm diszfunkcióra is. Az intravénás kábítószer-visszaélőknél mindkét mechanizmus játszhat, az előbbi az ismételt önvénapunktúrás miatti vénás károsodás miatt, és mindkét mechanizmus potenciálisan magához a gyógyszerhez kapcsolódik. Egy betegnél megmagyarázhatatlan kézduzzanatot jelentettek közvetlenül az akupunktúrás kezelést követően, feltehetően valamilyen szisztémás neurogén hatással összefüggésben. Az ambíció után a kéz duzzadásának egyik elméletét Collins és munkatársai javasolták, akik szerint a helytelen karmozgás, a felesleges folyadék “centrifugális erővel” történő kényszerítése a kézbe, vagy pedig a testmozgás által megváltoztatott anyagcsere-sebesség lehet felelős.
Eredményeinket egyértelműen nem szabad véglegesnek tekinteni. Először is, a mintánkat nem véletlenszerűen választották ki (az alanyok lényegében maguk választották ki), vagy nem reprezentatív az általános populáció számára (ismételten azért, mert az alanyok mindegyike úgy döntött, hogy részt vesz adatgyűjtésünket csak két demográfiai változóra (életkor és nem) és néhány további, a kutyatartással kapcsolatos változóra korlátoztuk. Nem tettünk kísérletet a kéz duzzadásának vizsgálatával történő ellenőrzésére; nem próbáltunk elmélyülni más potenciális mechanizmusok a kéz duzzanata mögött, mint a kapcsolódó betegségek és gyógyszerek. Csak annyit mondhatunk, hogy minden alanyunk elég egészséges volt ahhoz, hogy beiratkozhasson egy közösségi sétára esemény.
Mindazonáltal megállapításaink és az a tény, hogy ezt a kérdést a tudományos szakirodalom gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyja, minden bizonnyal elgondolkodtató, és úgy tűnik, indokolttá teszik ennek a viszonylag gyakori és mégis teljesen megmagyarázhatatlan jelenségnek a további tanulmányozását. .