SANHEDRIN
san “-he-drin (kanhedrin, a görög sunedrion talmudi átírása):
1. Név:
A szanhedrin Krisztus idején és előtte Jeruzsálemben a 71 tagú legmagasabb zsidó törvényszék, valamint a 23 tagú alsó bíróságok neve volt, ebből Jeruzsálemnek kettője volt (Tosephta “Chaghighah] 11 9; Szanhedrin 1 6; 11 2). A nap, az “együtt” és a hedra, az “ülés”. A görög és a római irodalomban Spárta, Karthágó, sőt Róma szenátusait is így hívják (vö. Pausan. Iii.11, 2; Polyb. Iii.22; Dion Cassius xl.49). Josephusban először találkozunk a szóval Gabinius kormányzóval (Kr. E. 57-55) kapcsolatban, aki egész Palesztinát 5 sunediára (Ant., XIV, v, 4) vagy sunodoira (BJ, I) osztotta fel. , viii, 5); és a sunedrion kifejezéssel a jeruzsálemi főtanács előbb Ant, XIV, ix, 3-5 között, Heródes kapcsán, akinek ifjú korában meg kellett jelennie a jeruzsálemi sunedrion előtt, hogy válaszoljon a galileai tetteire. De ezen időpont előtt a szó a Példabeszédek Septuaginta változatában (Kr. E. 130 körül) jelenik meg, különösen 22: 10-ben; 31:23, a misnai beth-din = “ítéletkamra” megfelelőjeként.
Lásd: SENATE.
A zsidó hagyomány-irodalomban a “szanhedrin” kifejezés kenishta-val váltakozik. “,” találkozóhely “(Meghillath Ta” – 10. évad, összeállítva a Kr. u. 1. században) és a beth-din, “igazságszolgáltatási bíróság” (Szanhedrin 11, 2,4). Mivel a zsidó hagyomány szerint kétféle sunedria létezett, nevezetesen a 71 tagú Jeruzsálemben a legfelsõbb sunedrion és a 23 tagú kisebb sunedria, amelyeket a legfelsõbb nevezett ki, ezért gyakran megtaláljuk a canhedhrin gedholah kifejezést, ” nagy Szanhedrin “, vagy beth-din ha-gadhol,” az igazságszolgáltatás nagy bírósága “(Middoth 5 4; Sanhedrin 1 6), vagy canhedhrin gedholah ha-yoshebheth be-lishekhath hagazith”, a nagy Szanhedrin, amely a faragott kő. “
2. Eredet és történelem:
Nincsenek pozitív történelmi információk a szanhedrin eredetéről. A zsidó hagyomány szerint (vö. Sanhedrin 16) Mózes alkotta (4Mózes 11: 16–24), és Ezsdria átszervezte azonnal a száműzetésből való visszatérés után (vö. A Targumot a Salamon-ének 6: 1-be). De nincs olyan történelmi bizonyíték, amely azt bizonyítaná, hogy a görög periódus előtt a zsidók között szervezett arisztokratikus kormánybíróság létezett. Ennek kezdetét arra az időszakra kell tenni, amikor Nagy Sándor és utódai Ázsiát megrázkódtatták.
A hellén királyok nagy belső szabadságot engedtek az önkormányzati közösségeknek, Palesztina pedig akkor gyakorlatilag otthon volt. uralkodott, és a vének arisztokratikus tanácsa irányította (1 Mk 12: 6; 2 Mk 1:10; 4:44; 11:27; 3 Mk 1: 8; vö. Josephus, Ant, XII, iii, 4; XIII , v, 8; Meghillath Ta`anith 10), amelynek feje az örökletes főpap volt. A bíróságot Gerousia-nak hívták, amely görögül mindig arisztokratikus testületet jelent (lásd Westermann in Pauly RE, III, 49). Ezt követően ez a szanhedrinné alakult.
A római korban (kivéve kb. 10 éve Gabinius idején, aki Júdeába kérte a római kormányzati rendszert; vö. Marquardt, Romische Staatsverwaltung, I, 501), a Szanhedrin hatása volt a legerősebb, az ország belső kormányzata gyakorlatilag a kezében volt ( Ant., XX, x), és vallási szempontból még a diaszpóra körében is elismerték (vö. ApCsel 9: 2; 22: 5; 26:12). Schurer (HJP, II. Div., 1. kötet, 171.; GJV4, 236.) szerint a Szanhedrin polgári hatósága, Archelausz idejétől kezdve, Nagy Heródes fia, valószínűleg Júdeára korlátozódott, és ezért szerinte nem volt igazságszolgáltatás a mi Urunk felett, amíg Galileában maradt (de lásd: GA Smith, Jeruzsálem, I, 416.).
A szanhedrin Jeruzsálem pusztulása után (Kr. u. 70) megszűnt. A beth-din (bírósági bíróság) Jabnehben (68-80), Usahban (80-116), Shafranban (140-63), Sepphorisban (163-93), Tiberiasban (193-220) noha a Talmudban (vö. Ro “sh-ha-sána 31a) a Szanhedrin közvetlen folytatójának tekintik, lényegében más jellegű volt; pusztán írástudók gyűlése volt, amelynek döntéseinek csak elméleti jelentősége volt (vö. Sóta 9 11.). a főpapok és a papi arisztokrácia mindig is vezető szerepet játszottak a szanhedrinben (vö. Szanhedrin 4 2). De minél inkább növekszik a farizeusok jelentősége, annál inkább képviseltetik magukat a szanhedrinben. Salome idején olyan hatalmasok voltak, hogy “a királynő csak név szerint uralkodott, a farizeusok azonban a valóságban” (Ant., XIII, xvi, 2). Tehát Krisztus idejében a Szanhedrint hivatalosan a szaddukeai főpapok vezették, de gyakorlatilag a farizeusok irányították őket (Ant., XVIII, i, 4).
4.Joghatóság:
Krisztus idején a jeruzsálemi Nagy Szanhedrin nagyon magas függetlenséget élvezett. A zsidó törvények szerint nemcsak polgári joghatóságot gyakorolt, hanem bizonyos fokig bűnözőt is. Közigazgatási hatósága volt, és elrendelhette letartóztatását saját igazságszolgáltatási tisztviselői által (Máté 26:47; Márk 14:43; ApCsel 4: 3; 5:17; 9: 2; hasonlítsa össze a Szanhedrin 1 5-öt). Felhatalmazást kapott olyan esetek elbírálására, amelyek nem jártak halálbüntetéssel, amelyhez a római ügyész jóváhagyása kellett (János 18:31; hasonlítsa össze a jeruzsálemi szanhedrin 1 1; 7 2 (24. o.); Josephus, Ant, XX, ix , 1). De általában az ügyész a szanhedrin követeléseinek megfelelően rendezte ítéletét.
Egy bűncselekmény miatt a szanhedrin saját hatáskörében akár egy római állampolgár is megölhetett, nevezetesen egy pogány esete a kerítésen, amely elválasztotta a templom belső udvarát a pogányokétól (BJ, VI, ii, 4; Middoth 11 3; vö. ApCsel 21:28). Az Újszövetségi Szanhedrinnel kapcsolatos halálbüntetés egyetlen esete a mi Urunk. István megkövezése (ApCsel 7:54) valószínűleg egy feldühödött sokaság jogellenes cselekedete volt.
5. A találkozás helye és ideje:
A talmudi hagyomány “a faragott kő “, amely Middoth 5 4 szerint a nagy udvar déli oldalán volt, a Nagy Szanhedrin székhelyeként (Pe” -ah 2 6; `Edhuyoth 7 4 és mtsai.). De az utolsó a szanhedrin üléseit a Templom területén kívüli városban tartották (Szanhedrin 41a; Sabbath 15a; Ro “sh-ha-sana 31a; Abhodhah zarah 8c). Josephus megemlíti azt a helyet is, ahol a bouleutai, a “tanácsosok” találkoztak, mint a gólya, a Templomon kívül (BJ, V, iv, 2), és valószínűleg ezekre az utolsó ülésekre utal.
a Tosephta “szanhedrin 7 1-hez, a szanhedrin a napi reggeli áldozat feladásától az esti áldozatig tartotta üléseit. Szombaton és ünnepnapokon nem volt ülés.
6. Eljárás:
A Szanhedrin tagjai félkörben helyezkedtek el, hogy láthassák egymást (Szanhedrin 4 3; Tosephta “8 1). A két közjegyző eléjük állt, akiknek feladata volt a szavazatok rögzítése (lásd fentebb a 3. pontot). A rabnak alázatos hozzáállással kellett megjelennie, és gyászosan öltöztette (Ant., XIV, ix, 4). A tárgyalás napján halálbüntetést nem lehetett kiadni. A bírák döntését a következő napon kellett megvizsgálni (Szanhedrin 4 1), kivéve az embert félrevezető személy esetét, akit ugyanazon a napon vagy éjszaka bíróság elé állíthattak és elítélhettek (Tosephta “Szanhedrin 10). . Emiatt a halálbüntetéssel járó ügyeket pénteken vagy az ünnep előtti napon nem vizsgálták. Hírmondó előzte meg az elítéltet, amikor a kivégzés helyére vezették, és felkiáltott:
“N. N. fiát bűnösnek találták halálában stb. Ha valaki tud valamit a tisztázására, hadd lépjen elő és nyilvánítsa ki “(Szanhedrin 6 1). A kivégzés helye közelében felkérték az elítélt férfit, hogy vallja be bűnösségét. annak érdekében, hogy részt vehessen az eljövendő világban (uo .; hasonlítsa össze Lukács 23: 41–43).
IRODALOM.
A szanhedrinnel kapcsolatos ismereteink három forráson alapulnak :
Az Újszövetség, Josephus és a zsidó hagyomány-irodalom (különösen Mishna, Sanhedrin és Makkoth, legjobb kiadás, Strack, német fordítással, Schriften des Institutum Judaicum Berlinben, N. 38, Lipcse, 1910).
Lásd a TALMUD cikket.
Tekintse meg a zsidó emberek következő történeteit:
Ewald, Herzfeld, Gratz, de különösen Schurer kiváló HJP, sokkal teljesebben a GJV4-ben; szintén G. A. Smith, Jeruzsálem. Különleges értekezések a szanhedrinről: D. Hoffmann, Der oberste Gerichtsh of in der Stadt des Heiligtums, Berlin, 1878, ahol a szerző megpróbálja megvédeni a zsidó hagyományos nézetet a szanhedrin ókorával kapcsolatban; J. Reifmann, Sanhedrin (héberül), Berditschew, 1888; A. Kuenen, A szanhedrin összetételéről, hollandul, Budde, Gesammelte Abhandlungen stb. Fordította németre, 49–81, Freiburg, 1894; Jelski, Die innere Einrichtung des grossen Synedrions zu Jeruzsálem, Breslau, 1894, aki megpróbálja összeegyeztetni a szanhedrin összetételével kapcsolatos talmudikai kijelentéseket Josephuséval és az Újszövetséggel (különösen az elnök kérdésével kapcsolatban), megmutatva, hogy a Misna (kivéve Chaghighah 11 2) nasi “mindig a politikai elnökért, a főpapért és” abh-beth-din a Szanhedrin írástudó vezetőjéért áll, és nem az alelnökért; A.Buchler, Das Synedrium in Jerusalem und das grosse Beth-din in der Quaderkammer des jerusalemischen Tempels, Bécs, 1902, nagyon érdekes, de nem meggyőző mű, ahol a szerző a két különböző forráskészlet összeegyeztetése érdekében megpróbálja bizonyítani, hogy a talmudi nagy szanhedrin nem azonos a Josephus szanhedrinnel és az Újszövetséggel, hanem hogy Jeruzsálemben két szanhedrin volt, az Újszövetségi és Josephus politikai, a másik vallási. Azt is gondolja, hogy Krisztust nem a szanhedrin, hanem a templomi hatóságok ragadták meg.
Lásd még W. Bacher HDB-ben írt cikkét (kiváló a talmudi források szitálásához); cikk a Jewish Encyclopedia-ban (teljesen elfogadja Biichler véleményét); H. Strack cikke a Sch-Herz-ben (tömör és pontos).
Paul Levertoff