A PPP-árfolyam számítása ellentmondásos, mert nehéz összehasonlítható árukészleteket találni az országonkénti vásárlóerő összehasonlítására.
A vásárlóerő-paritás becslése bonyolítja, hogy az országok nem egyszerűen különböznek egységes árszinttől; az élelmiszerárak különbsége nagyobb lehet, mint a lakásárak különbsége, ugyanakkor kisebb is, mint a szórakoztató árak különbsége. A különböző országokban élő emberek általában különböző kosarakat fogyasztanak. Árindex segítségével össze kell hasonlítani az áruk és szolgáltatások kosarainak költségeit. Ez nehéz feladat, mert a vásárlási szokások, sőt a megvásárolható áruk országonként eltérőek.
Ezért ki kell igazítani az áruk és szolgáltatások minőségének különbségeit. Továbbá az egyik gazdaságot képviselő árukosár eltér a másikétól: az amerikaiak több kenyeret esznek; Kínai több rizs. Ezért az USA-beli fogyasztás alapjaként kiszámított PPP különbözik attól, amelyet Kína alapján számítottak. További statisztikai nehézségek merülnek fel a multilaterális összehasonlítások során, amikor (mint általában) több mint két országot kell összehasonlítani.
A kétoldalú PPP átlagolásának különféle módjai stabilabb multilaterális összehasonlítást eredményezhetnek, de a torzító kétoldalúak. Ezek mind az indexelés általános kérdései; csakúgy, mint más árindexeknél, a komplexitást egyetlen számra sem lehet csökkenteni, amely minden szempontból egyformán kielégítő. Mindazonáltal a PPP-k jellemzően robusztusak a piaci árfolyamok összehasonlítás céljából történő felhasználása során felmerülő számos problémával szemben.
Például 2005-ben egy gallon benzin ára Szaúd-Arábiában 0,91 USD volt, Norvégiában pedig 6,27 USD volt az ár. A jelentős árkülönbségek nem járulnak hozzá a PPP-elemzés pontosságához, annak ellenére, hogy valamennyi változó hozzájárul a jelentős árkülönbségekhez. További összehasonlításokat kell elvégezni, és változóként kell felhasználni a PPP átfogó megfogalmazásakor.
Ha a PPP-t bizonyos időközönként össze kell hasonlítani, az inflációs hatásokat megfelelően figyelembe kell venni.
Az árukosár kiválasztása által bemutatott módszertani kérdések mellett a PPP-becslések a részt vevő országok statisztikai kapacitása alapján is változhatnak. A PPP becslésein alapuló nemzetközi összehasonlító program megköveteli a nemzeti számlák termelésre, kiadásokra vagy (egyes esetekben) jövedelemre bontását, és nem minden részt vevő ország rendszeresen bontja adatait ilyen kategóriákba.
A PPP-összehasonlítás néhány szempontja elméletileg lehetetlen vagy nem egyértelmű. Például nincs alap összehasonlításra a tefán élő etióp munkás és a rizsből élő thaiföldi munkás között, mert a teff Thaiföldön kereskedelemben nem kapható, a rizs pedig Etiópiában, tehát a rizs ára Etiópiában vagy a teff Thaiföldön nem lehet meghatározni. Általános szabály, hogy minél hasonlóbb az árstruktúra az országok között, annál érvényesebb a PPP-összehasonlítás.
A PPP szintje az ármátrixok kiszámításához használt képlet alapján is változni fog. A lehetséges képletek közé tartoznak a GEKS-Fisher, Geary-Khamis, IDB és a szuperlatív módszer. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai.
A régiók összekapcsolása újabb módszertani nehézséget jelent. A 2005-ös ICP fordulóban a régiókat összehasonlították mintegy 1000 azonos tétel felsorolásával, amelynek ára 18 ország számára volt megállapítható, úgy, hogy legalább két ország legyen minden régióban. Noha ez felülmúlta a korábbi “áthidaló” módszereket, amelyek nem veszik teljes mértékben figyelembe az áruk közötti eltérő minőséget, a szegényebb országok PPP-alapjának túlértékelését szolgálhatja, mert a PPP alapjául szolgáló árindexálás a szegényebb országokhoz rendeli a a gazdagabb országokban nagyobb arányban fogyasztott termékek nagyobb súlya.
Számos oka van annak, hogy a különböző intézkedések nem tükrözik tökéletesen az életszínvonalat.
Az áruk választéka és minőségeEdit
Azok az áruk, amelyek megvásárlásához a pénznem rendelkezik “hatalommal”, különböző típusú áruk kosara:
- helyi, nem forgalmazható áruk és szolgáltatások (például villamos energia), amelyek belföldön gyártják és értékesítik.
- Kereskedhető áruk, például nem romlandó áruk, amelyeket el lehet adni a nemzetközi piacon (például a gyémántokat).
Minél inkább egy termék az 1. kategóriába tartozik, minél tovább lesz az ára az árfolyamtól, a PPP árfolyam felé haladva. Ezzel ellentétben a 2. kategóriába tartozó termékek általában a devizaárfolyam közelében kereskednek. (Lásd még: Penn-effektus).
Valószínűleg több feldolgozott és drága termék forgalmazható, a második kategóriába tartozik, és a PPP árfolyamától a deviza árfolyamáig sodródik.Még akkor is, ha az etióp valuta PPP “értéke” háromszor erősebb, mint az árfolyam, az nem vásárol háromszor annyi nemzetközileg forgalmazott árut, mint az acél, az autók és a mikrochipek, de a nem kereskedett árukat, például a lakást, a szolgáltatásokat („haircut”) és a hazai termesztésű növények. A magas jövedelmű országok és az alacsony jövedelmű országok közötti kereskedhető és nem forgalmazható termékek közötti relatív árkülönbség a Balassa – Samuelson-effektus következménye, és nagy költségelőnyt jelent a munkaigényes termelés számára alacsony jövedelmű országokban (például Etiópiában), szemben a magas jövedelmű országokkal (például Svájcban).
A vállalati költségelőny nem kifinomultabb, mint az olcsóbb munkavállalókhoz való hozzáférés, hanem azért, mert e munkavállalók fizetése Az alacsony jövedelmű országokban messze megy, mint a magas, a relatív bérkülönbségek (országközi) hosszabb ideig fennmaradhatnak, mint egyébként lenne. (Ez egy másik módja annak, hogy azt mondják, hogy a bérarány az átlagos helyi termelésen alapul és alacsonyabb az egy főre jutó termelékenység, amelyet a forgalomképes árukat nemzetközi piacokon értékesítő gyárak elérhetnek.) Ugyanolyan költségelőny származik a nem forgalmazott árukból, amelyeket helyben lehet beszerezni (közelebb a PPP-árfolyamhoz, mint a mely nyugtákat fizetik). Ezek olcsóbb termelési tényezőként működnek, mint amennyit a gazdagabb országokban működő gyárak kaphatnak. A GDP PPP szerint nehéz figyelembe venni az áruk minőségét az országok között.
A Bhagwati – Kravis – Lipsey nézet kissé eltérő magyarázatot ad a Balassa – Samuelson elmélettől. Ez a nézet azt állítja, hogy a szegényebb országokban a nem forgatható termékek árszintje alacsonyabb, mivel a munkaerő és a tőke adottságai eltérnek, nem pedig a termelékenység alacsonyabb szintje miatt. A szegény országokban több a munkaerő a tőkéhez viszonyítva, így a munka marginális termelékenysége nagyobb a gazdag országokban, mint a szegény országokban. A nem kereskedhető termékek általában munkaigényesek; ezért, mivel a munkaerő a szegény országokban olcsóbb és leginkább nem kereskedhető termékekre használják, a szegény országokban olcsóbbak a nem kereskedhető termékek. A gazdag országokban magasak a bérek, ezért a nem kereskedhető termékek viszonylag drágábbak.
A PPP-számítások általában túlságosan hangsúlyozzák az elsődleges ágazati hozzájárulást, és alulhangsúlyozzák az ipari és szolgáltató szektor hozzájárulását egy nemzet gazdaságához.
Kereskedelmi korlátok és nontradablesEdit
Az egy ár törvényét, a PPP mögöttes mechanizmust gyengítik a szállítási költségek és a kormányzati kereskedelmi korlátozások, amelyek megdrágítják az áruk mozgatását a különböző országokban található piacok között. A szállítási költségek megszakítják az árfolyamok és az árak ára közötti kapcsolatot, amelyet az egy ár törvénye jelent. A szállítási költségek növekedésével az árfolyam-ingadozások tartománya nagyobb. Ugyanez vonatkozik a hivatalos kereskedelmi korlátozásokra is, mert a vámdíjak ugyanúgy befolyásolják az importőrök “nyereségét, mint a szállítási díjak. Krugman és Obstfeld szerint” Bármely típusú kereskedelmi akadály meggyengíti a PPP alapját azáltal, hogy lehetővé teszi az adott valuta vásárlóerejét hogy országonként szélesebb körben különbözzenek egymástól. “Példaként említik, hogy egy londoni dollárnak ugyanazokat az árukat kell megvásárolnia, mint egy chicagói dollárnak, ami biztosan nem így van.
A nem kereskedhető termékek elsősorban szolgáltatások és az építőipar kibocsátása. A nem kereskedhető termékek a PPP-hez is vezetnek eltérésekhez, mivel a nem kereskedhető termékek árai nem kapcsolódnak nemzetközileg. Az árakat a hazai kereslet és kínálat határozza meg, és ezekben a görbékben bekövetkező elmozdulások megváltoztatják egyes áruk piaci kosarát a ugyanannak a kosárnak a külföldi ára. Ha a nem kereskedhető áruk emelkednek, akkor az adott ország valutájának vásárlóereje csökken.
Távozás a szabad versenytőlEdit
A nemzeti árszintek közötti kapcsolatok is gyengülnek, ha a kereskedelmi akadályok és a tökéletlenül versenyző piaci struktúrák együttesen jelentkeznek. A piaci árképzés akkor következik be, amikor egy cég ugyanazt a terméket különböző áron adja el különböző piacokon. Ez tükrözi az országok közötti feltételkülönbségeket mind a keresleti oldalon (pl. Gyakorlatilag nincs sertéshús iránti kereslet az iszlám államokban), mind a kínálati oldalon (például, hogy a leendő belépő termékének jelenlegi piaca kevés beszállítóval rendelkezik-e vagy sem). Krugman és Obstfeld szerint a termékdifferenciálás és a szegmentált piacok ilyen előfordulása az egy ár és az abszolút PPP törvényének megsértését eredményezi. Idővel a piaci struktúra és a kereslet elmozdulása következik be, ami érvénytelenné teheti relatív PPP.
Különbségek az árszint mérésébenEdit
Az árszint mérése országonként eltér. A különböző országok inflációs adatai különböző árukosarakon alapulnak, ezért az árfolyamváltozások nem nem ellensúlyozza az inflációs különbségek hivatalos mérőszámait.Mivel a relatív PPP az árváltozásokra, nem pedig az árak szintjére jósol, még mindig hasznos fogalom. A kosáralkatrészek relatív árainak változása azonban a relatív PPP sikertelenségét eredményezheti a hivatalos árindexeken alapuló teszteken.
Globális szegénységi küszöbEdit
A globális szegénységi küszöb világméretű. a napi szegénységi küszöb alatt élő emberek száma, amelyet napi dollárnak neveznek. Ez a vonal a világ legszegényebb országainak nemzeti dollár szegénységi küszöbértékét reprezentálja, nemzetközi dollárban kifejezve. Ezeket a nemzeti szegénységi küszöböket átváltják nemzetközi pénznemre, és a globális vonalat visszaalakítják helyi pénznemre az ICP PPP-árfolyamainak felhasználásával. A PPP-árfolyamok a csúcskategóriás, nem szegénységgel kapcsolatos termékek értékesítéséből származó adatokat tartalmazzák, amelyek torzítják az élelmiszerek és a szükséges áruk értékét, ami a szegény emberek fogyasztásának 70 százaléka. Angus Deaton szerint a PPP-indexeket át kell súlyozni a szegénység mérésében való felhasználás céljából; újra kell definiálni őket, hogy tükrözzék a helyi szegénységi intézkedéseket, nem pedig a globális intézkedéseket, mérlegelve a helyi ételeket, és kizárva azokat a luxuscikkeket, amelyek nem elterjedtek, vagy amelyek nem minden településen azonosak.