A “fittest túlélése” kifejezésnek köszönhetően a fitnesz meglehetősen kiemelkedő gondolat az evolúció népszerű felfogásában. A leírást eredetileg Herbert Spencer alkotta meg miután elolvasta A fajok eredete című cikket; Darwin későbbi kiadásokban elfogadta, és azóta is népszerű. Sajnos ez a szemtelen kifejezés gyakran elhomályosítja az evolúció pontosabb ábrázolását, ami néhány félreértéshez vezet. Ez a zavar azért merül fel, mert a “fitnesz” az evolúciós biológiában eltérő jelentés, mint az általános használatban.
Mi a fitnesz?
A “fitnesz” kifejezés általános használatában összekapcsolódik azzal az elképzeléssel, hogy formában legyen, és ehhez kapcsolódó fizikai tulajdonságokkal, például erővel, kitartással. vagy sebesség; ez egészen más, mint a biológiában való felhasználás. Egy evolúciós biológus számára a fitnesz egyszerűen a szaporodás sikerét jelenti, és azt tükrözi, hogy az organizmus mennyire alkalmazkodik a környezetéhez. A fitn mérésére többféle mód van ess; például az “abszolút alkalmasság” egy adott genotípus arányát méri a szelekció előtt és után, míg a “relatív alkalmasság” a különbözõ reprodukciós sikert – vagyis a következõ generációs génállomány azon arányát, amely egy adott organizmusból (vagy genotípusból) származik. összehasonlítva a versengő szervezetekkel (vagy genotípusokkal). Ha ezeket a részleteket félretesszük, az a lényeg, hogy az erőnlét egyszerűen a reprodukciós siker mércéje.
Ez a fajta alkalmasság – a differenciális reprodukciós siker – nem mindig függ az olyan tulajdonságoktól, mint az erő és a sebesség; a reproduktív siker sikert érhet el mimika, színes kijelzők, alattomos megtermékenyítés és számos egyéb stratégia, amelyek nem felelnek meg a “fizikai erőnlét” általános fogalmának. Fontos felismerni, hogy a legalkalmasabb szervezetek egy adott kontextusban nem feltétlenül azok, amelyek kielégítik kulturális eszméinket. Valójában “gyakran a manipulatív, jól elrejtett, a fejedet lehajtani és reprodukálni képes lények – nem éppen egy hős (vagy hősnő) köpködő képei.” Fittnek “hívjuk őket, mert hogy mennyire sikeresek a szaporodásuk, és nem az, hogy milyen jól teljesítenek az atlétikai eseményeken.
A természetes szelekció tautológia?
Mit kell tennünk a “legjobbak túlélése” kifejezésből? Végül is, ha a fitnesz csak “viszonylagos reprodukciós sikert” jelent, akkor a kifejezés a “sikeres reproduktorok túlélése” lesz; mivel az evolúciós túlélés reprodukciós sikerként is felfogható, ez egyszerűen “a sikeres reprodukálók reprodukciós sikerévé” válik, és a természetes szelekció által kitüntetett evolúciós elméletet körkörös érvgé – tautológiává – redukálja. Természetesen az evolúció valójában nem egyszerű körkörös érvelés: Ennek az érvelésnek az a hibája, hogy “a legmegfelelőbb túlélése” írja le az evolúció mechanizmusát. A fitnesz csak könyvelés; a túlélés és a differenciális szaporodás a természetes szelekció eredménye, amely valójában az evolúció hajtóereje. A környezetükhöz jobban illeszkedő szervezetek jobban szaporodnak, és ezáltal növelik a lakosság arányát sajátosságaikkal. A fitnesz csak egy mutató, amely nyomon követi ezt a folyamatot. Nincs körkörös érv, mert az “alkalmasság” egyszerűen a túlélés mérése (amelyet reprodukciós sikerként határoznak meg); ez nem a túlélést ösztönző mechanizmus. A szervezetek (vagy gének vagy replikátorok) nem élnek túl, mert alkalmasak; inkább alkalmasnak tekintik, mert életben maradtak.
Véleményem szerint a génközpontú populációbiológiai evolúciós nézet gyakran nem veszi észre, hogy a fitnesz csak egy mérőszám. A génfrekvenciák változásának kezelése az evolúció szíveként, nem pedig mint olvasmány A folyamat szempontjából ez a megközelítés az evolúció túlzott leegyszerűsítését kockáztatja az idealizmus érdekében. A fitnesz nem egy adott gén vagy genotípus tulajdonsága; mindig kontextuálisan függ az érdekes gén és számos más tényező közötti kölcsönhatástól. Nagyra értékelem a gének mint replikáció alapvető egységeinek gyakran idézett fontosságát, szerintem hiba összetéveszteni az evolúció folyamatát a replikátorok számának megtartásával. megalapozható betekintés, de egy ilyen szigorú redukcionista megközelítés felesleges korlátokat is generálhat. Annak felismerése, hogy az alkalmasság egyszerűen a természetes szelekció mögöttes mérőszáma, nem csupán felszabadítja az evolúciós biológiát a körkörös érvelés hamis vádjai alól; intellektuális teret biztosít olyan dolgok megvitatására és mérlegelésére is, mint a makró-evolúció és a szelekció, amelyek különböző szinteken működnek, olyan témákról, amelyek a vita és vita végtelen forrásának tűnnek, és amelyek elméleti & kísérleti biológia és filozófia.
Minden lehetséges világ legjobbja?
Fontos felismerni azt is, hogy a természetes szelekció általában nem hoz létre tökéletesen alkalmazkodó organizmusokat.Az evolúciós értelemben vett siker nem azt jelenti, hogy megtaláljuk a lehető legjobb megoldást egy problémára, hanem azt, hogy “elég jó”; arról van szó, hogy reproduktív előnye van a versenytársainak, méghozzá egy nagyon enyhe. Az evolúció során elérhető megoldásokat általában korlátozzák a fejlesztési programok és az evolúció története, valamint a különböző szelektív nyomások közötti kompromisszumok. A tökéletesség, az evolúció Pangloss-féle képe, az evolúció olyan lények világát hozza létre, amelyek a lehető legjobban teljesítenek, és igyekeznek jobb reprodukciós munkát végezni, mint a többi faj, még olyan eszközökkel is, amelyek nem felelnek meg a létfelfogásnak “.