Amikor leültem cikket írni a legmagasabb életszínvonalú országokról, azt gondoltam, hogy könnyű lesz. De hogyan definiálja az “életszínvonalat”?
A Merriam-Webster.com szerint ez azt jelenti:
1: szükségletek, kényelem és luxus, amelyet egy személy vagy csoport élvez, vagy amire törekszik.
2: minimális szükséglet, kényelem vagy luxus alapvető fontosságú egy személy vagy csoport szokásos vagy megfelelő státuszban vagy körülmények között való fenntartása szempontjából
A Világbank szerint:
A jólét szintje (egyén, csoport vagy egy ország lakossága) a jövedelem szintjén (például az egy főre jutó GNP) vagy a különböző áruk és elfogyasztott szolgáltatások (például az 1000 főre jutó autók száma vagy az egy főre eső televíziókészülékek száma).
A Merriam-Webster meghatározás meglehetősen félreérthető. – attól függ, hogy mit határoz meg „szükségszerűségnek” és „kényelemnek” – de a Világbank definíciója szégyentelenül tűnik anyaginak: Az életszínvonal összefügg azzal, hogy mennyi pénze van és mire költi.
Mégis sokféle ügynök sokféle módon találta ki az életszínvonal meghatározását, mérését és rangsorolását, és nem nem pusztán a közgazdaságtanon alapul. Itt van négy módszer, mindegyik rendszer szerint az első tíz ország rangsorolva.
1. Bruttó hazai termék
A bruttó hazai termék az országban egy év alatt előállított összes áru és szolgáltatás teljes piaci értéke. Mivel uralkodó világképünk továbbra is a több pénz = jobb élet megragadása, a GDP-t gyakran használják gyors és piszkos módszerként az ország életszínvonalának megállapítására.
Ez egy szakkifejezés: teljes szar. A pénz nem csak nem vásárol boldogságot, de nem is minden kiadás jó kiadás. A bosszantó olajszennyezés felszámolása vagy több háború fenntartása idegen országokban nagy hasznot jelenthet a kiadásokra és ezért a GDP-re, de nem jelenti azt, hogy az országnak vagy lakosságának „jobb helyzetben” van, mint korábban volt.
Rengeteg más oka van annak, hogy a GDP nem jó mutató az életszínvonalról – például nem veszi figyelembe a vagyoneloszlást vagy a magasabb termelés negatív hatásait -, de rendszeresen és könnyen mérhető, és viszonylag könnyen összehasonlítható országonként. Legalábbis egyelőre itt van, hogy maradjon.
2. Humán fejlődési index
Az emberi fejlődés indexét 1990-ben hozták létre, hogy értékeljék a fejlődést az emberi jólét, valamint a gazdaság szempontjából. Ez egy összetett statisztika, amely figyelembe veszi az egészséget, az oktatást és a jövedelmet.
Az ENSZ Fejlesztési Programja minden évben felhasználja Humán Fejlesztési Jelentéseiben egyfajta országos bajnokság-táblázatot készít, amelyek mindegyike három osztály egyikébe helyezhető: fejlett, fejlődő vagy elmaradott. Az országrangsor azonban inkább relatív, mint abszolút, és az indexnek nincs ökológiai dimenziója.
A HDI top 10 2010-ben az ENSZ szerint:
1. Norvégia
2. Ausztrália
3. Új-Zéland
4. Egyesült Államok
5. Írország
6. Lichtenstein
7. Hollandia
8. Kanada
9. Svédország
10. Németország
3. Elégedettség az életindexszel
A Leicesteri Egyetem pszichológusa által kidolgozott Satisfaction With Life Index megkísérli közvetlenül mérni a boldogságot, megkérdezve az embereket, mennyire örülnek egészségüknek, vagyonuknak és végzettségüknek, valamint megbízást ezeknek a válaszoknak a súlyozása.
Ez a koncepció kapcsolódik a bruttó nemzeti boldogság eszméjéhez, amely Bhutánból származott az 1970-es években. Bár országos gyengélkedőnek tűnhet, valójában a király alkalmi megjegyzése volt, amelyet a Bhután Tanulmányok Központja komolyan vett, amely egy felmérés megtervezésével kezdte a lakosság jólétét. Az elképzelés az, hogy az anyagi és szellemi fejlődésnek egymás mellett kell zajlania, amelyet a fenntartható fejlődés, a kulturális értékek, a megőrzés és a jó kormányzás támaszt alá.
Elégedettség a Life Index 2006-os top 10-gyel:
1. Dánia
2. Svájc
3. Ausztria
4. Izland
5. A Bahama-szigetek
6. Finnország
7. Svédország
8. Bhután
9. Brunei
10. Kanada
4. Happy Planet Index
A Happy Planet Indexet a New Economics Foundation vezette be 2006-ban. Az előfeltevés az, hogy az emberek valóban azt akarják, hogy hosszú és kiteljesedett életet éljenek, és ne csak piszkosul gazdagok legyenek.A rúgás az, hogy ennek fenntarthatónak kell lennie világszerte és a generációk során is.
A HPI-t az élettel való elégedettség, a várható élettartam és az ökológiai lábnyom alapján számítják ki. Nem azt méri, hogy egy ország mennyire boldog, de mennyire környezetvédelmi szempontból hatékony támogatni a jólétet az adott országban.
Más szavakkal, ha az emberek boldogok, de jobban kószálnak, mint a vásáruk a természeti erőforrások aránya, az országnak nem lesz magas a Happy Planet indexe. De ha az emberek boldogok és közepes környezeti hatással járnak, vagy mérsékelten boldogok és alacsony hatásúak, akkor az ország pontszáma magas lesz.
A Happy Planet Index legjobb 10-je 2009-ben:
1. Costa Rica
2. Dominikai Köztársaság
3. Jamaica
4. Guatemala
5. Vietnam
6. Kolumbia
7. Kuba
8. El Salvador
9. Brazília
10. Honduras
