Áttekintés
- Aláírás: 1979. június 18.
- Hatályba lépett: soha nem lépett be hatályba lép; a START I szerződés 1991-ben felváltotta
- Időtartam: 1985. december 31-ig; kivéve, ha a Szerződést korábban felváltja egy olyan megállapodás, amely tovább korlátozza a stratégiai támadó fegyvereket
- Felek: Szovjetunió és Egyesült Államok
Erőforrások
- Szerződés szövege
Háttér
A SALT I. VII. Cikke alapján 1972 novemberében a Felek tárgyalásokat kezdtek a támadó stratégiai fegyverek további korlátozásáról. A SALT II elsődleges célja az ideiglenes megállapodás felváltása volt egy hosszú távú átfogó szerződéssel a stratégiai támadófegyverek átfogó korlátozásáról. A Felek megvitatták, hogy milyen típusú fegyvereket kell beépíteni, az új rendszerek tilalmáról, minőségi korlátozásokról, az amerikai előremenő rendszerek szerződésébe történő felvételről stb. 1974 novemberében a Felek elérték a SALT II alapvető keretét, amely a következőket tartalmazta:
- 2400 egyenlő összesített korlát a stratégiai nukleáris szállító járművekre (SNDV), beleértve a kontinentális interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM), a tengeralattjárók által indított ballisztikus rakétákat (SLBM) és nehéz bombázók;
- 1,320 egyenlő összesített határérték több, egymástól függetlenül célozható újból belépő jármű (MIRV) rendszeren;
- új szárazföldi ICBM hordozórakéták építésének tilalma;
- új típusú stratégiai támadófegyverek telepítésének korlátai;
- az új szerződés időtartamának 1985-ig kell lennie.
További többszintű további intenzív munka után a Felek aláírták a SALT II. 1979. június 18. 1991-ben a START-ot felváltotta a Szerződés.
Kötelezettségek
A Szerződés arra kötelezte a Feleket, hogy a stratégiai támadófegyvereket mennyiségileg és minőségileg korlátozzák, visszafogják magukat a fejlesztésben. stratégiai támadófegyverek újfajta alkalmazását és a Szerződésben előírt egyéb intézkedések elfogadását (I. cikk). A Szerződés hatálybalépésével a Felek vállalták, hogy az ICBM hordozórakétákat, az SLBM hordozórakétákat, nehéz bombázókat és a levegő-föld ballisztikus rakétákat (ASBM) összesített számra korlátozzák, és nem haladhatják meg a 2400-at, 1981. január 1-jétől pedig az összesített szám nem haladhatja meg a 2250-et, valamint kezdeményezheti azoknak a fegyvereknek a csökkentését, amelyek ettől az időponttól meghaladják ezt az összesített számot (II. és III. cikk). Ezek a korlátozások nem vonatkoztak az ICBM és az SLBM teszt- és kiképző indítókra, illetve az űrkutatásra és az űrkutatásra szolgáló űrjárművekre (VII. Cikk). Ezen összesített számokon belül a Felek jogosultak meghatározni ezen aggregátumok összetételét (III. Cikk).
A Felek vállalták, hogy nem kezdenek további rögzített ICBM hordozórakétákat építeni; ne helyezze át az ICBM rögzített hordozórakétáit; ne alakítsák át az 1964 előtt bevetett könnyű ICBM-ek vagy régebbi típusú ICBM hordozórakettjeit az ezt követően elhelyezett nehéz típusú ICBM hordozórakétáivá; az ICBM silóindítók korszerűsítése és cseréje során ne növelje több mint 32 százalékkal az ICBM silóindító eredeti belső térfogatát; az ICBM indító telepítési területeit ne szállítsák olyan ICBM-ekkel, amelyek meghaladják a normál telepítési, karbantartási, kiképzési és pótlási követelményeknek megfelelő számot; az ICBM hordozórakéták indítóhelyein ne biztosítsanak tárolóhelyeket vagy ne tárolják az ICBM-eket a szokásos telepítési követelményeket meghaladó mértékben (“normál telepítési követelmények” egy rakéta telepítését jelentik minden ICBM hordozórakétánál); ne dolgozzon ki, teszteljen vagy telepítsen rendszereket az ICBM hordozórakéták gyors újratöltésére; soha ne építsenek ICBM-hordozórakétákat, SLBM-hordozórakétákat, nehéz bombázókat és ASBM-eket, amelyek meghaladják a normál építési ütemtervnek megfelelő számot; ne dolgozzon ki, teszteljen és ne telepítsen olyan ICBM-eket, amelyek indítási súlya vagy dobási súlya nagyobb, mint az egyik Szerződő Fél által a jelen Szerződés aláírásának napján telepített legnehezebb nehéz ICBM-ek súlya; ne alakítsa át a ballisztikus rakéták szárazföldi hordozórakétáit, amelyek nem ICBM-ek, indítórakétákká az ICBM indításához, és ne tesztelje őket e célból; ne végezzen repüléstesztet vagy ne telepítsen új típusú ICBM-eket, vagyis olyan ICBM-típusokat, amelyeket 1979. május 1-jétől nem teszteltek repüléssel (kivéve, hogy mindkét Fél repülési tesztet végezhet és egy új típusú könnyű ICBM-et telepíthet); ne végezzen repüléstesztet vagy ne telepítsen olyan típusú ICBM-eket, amelyeket 1979. május 1-jétől teszteltek olyan repülési járművekkel, amelyek száma meghaladja a maximálisan visszatérő járművek számát, és amelyekkel az adott típusú ICBM-et repüléssel tesztelték attól a naptól kezdve; ne hajtson végre repüléstesztet vagy ne telepítsen a Szerződés által engedélyezett egyetlen új típusú ICBM-et olyan újrakezdési járművek számával, amelyek meghaladják a maximálisan visszatérő járművek számát, és amelyekkel bármelyik Fél ICBM-jét repülés közben tesztelték. 1979. május 1. (azaz 10.); nem szabad repüléstesztet végrehajtani vagy SLBM-eket telepíteni olyan visszatérő járművek számával, amelyek nagyobbak, mint azoknak a maximális számnak a visszatérési járművei, amelyekkel valamelyik Fél SLBM-jét 1979. május 1-jétől repülés közben tesztelték (azaz 14) ; ne hajtson végre repüléstesztet és ne hajtson végre ASBM-eket olyan visszatérő járművek számával, amelyek meghaladják azoknak a visszatérő járműveknek a maximális számát, amelyekkel valamelyik Fél ICBM-jét 1979. május 1-jétől (azaz 10) tesztelték; ne alkalmazzon egyszerre a 600 kilométer (km) feletti hatótávolságra képes, körutazási rakétákra felszerelt nehéz bombázókat, több mint 28 ilyen cirkálórakétát (IV. cikk).
Az összesített határokon belül a A Szerződés a következő alhatárokat határozta meg:
- Összesen 1320 MIRV-vel felszerelt ICBM és SLBM hordozórakéta, MIRV-vel felszerelt ASBM, valamint körutazásra felszerelt nehéz bombázó rakéták, amelyek hatótávolsága meghaladja a 600 km-t.
- Összesen 1200 MIRV-vel felszerelt ICBM és SLBM hordozórakéta, valamint MIRV-vel felszerelt ASBM
- Összesen 820 MIRV-vel felszerelt ICBM indító (V. cikk)
A Szerződés tiltotta a cirkálórakéták repülését, beleértve a kutatását és fejlesztését is képes a bombázóktól eltérő repülőgépektől 600 km-t meghaladó hatótávolságra vagy ASBM-ekre. Megtiltotta továbbá az ilyen repülőgépek átalakítását az ilyen rakétákra felszerelt repülőgépekké, valamint a bombázóktól eltérő repülőgépek átalakítását olyan repülőgépekké, amelyek képesek végrehajtani egy nehéz bombázó küldetését (VII. Cikk).
A Szerződés tiltotta a 600 km-t meghaladó hatótávolságú ballisztikus rakéták fejlesztését, tesztelését vagy telepítését tengeralattjáróktól eltérő vízi járművekre vagy ilyen rakéták hordozórakétáira; rögzített ballisztikus vagy körutazórakéták az óceán fenekére, a tengerfenékre, a belső vizek és a belvizek medrére, vagy annak altalajába történő elhelyezésre, vagy olyan rakéták hordozórakétái, amelyek csak az óceán fenekével érintkeznek a tengerfenék, a belső vizek és a belvizek medre, vagy az ilyen hordozórakéták rakétái; nukleáris fegyverek vagy bármilyen más tömegpusztító fegyverek földi pályára helyezésére szolgáló rendszerek, ideértve a töredékes orbitális rakétákat is; nehéz ICBM-ek mobilindítói; Olyan SLBM-ek, amelyek indítási súlya nagyobb vagy dobási súlya nagyobb, mint a Szerződés aláírásának napján bármelyik Fél által telepített legkönnyebb ICBM-ek súlya, vagy az ilyen SLBM-ek indítóberendezései; Azok a légiforgalmi irányítóberendezések, amelyek indítási súlya nagyobb vagy dobási súlya nagyobb, mint a Szerződés aláírásának napján bármelyik fél által alkalmazott könnyű ICBM-ek legnehezebb súlya (IX. Cikk).
és a Szerződés által tiltott stratégiai támadó fegyverek legkésőbb a Szerződés hatálybalépésétől számított hat hónapon belül (X. és XI. cikk).
A Felek vállalták, hogy a Szerződés hatálybalépését követően haladéktalanul megkezdik működésüket. , aktív tárgyalások a stratégiai fegyverek korlátozásának és csökkentésének további intézkedéseiről való mielőbbi megállapodás elérése céljából (XIV. cikk); A Szerződés előírta az Állandó Konzultatív Bizottság (SCC) alkalmazását, amelyet az A Felek között 1972. december 21-én létrejött egyetértés, amelyet több feladattal bíztak meg a Szerződés célkitűzéseinek és rendelkezéseinek végrehajtásának elősegítése érdekében.
Ellenőrzés és megfelelés
Ellenőrzés
A SALT II felhatalmazta a Feleket arra, hogy nemzeti ellenőrzési eszközeiket (NTM) használják a Szerződés betartásának biztosítására, és kötelezte őket, hogy ne avatkozzanak a másik Fél NTM-jébe, valamint ne alkalmazzon szándékos elrejtési intézkedéseket, amelyek akadályozhatják az NTM általi ellenőrzést (XV. cikk). A Szerződés az ICBM indításokról eseti alapon írta elő az értesítéseket, kivéve az egyes ICBM indításokat vizsgálati tartományokból vagy az ICBM hordozórakéták telepítési területeiről, amelyeknek nem volt célja, hogy túllépjenek valamelyik Fél országterületén (XVI. Cikk).
Megfelelés
Nem léteztek mechanizmusok a meg nem felelés kezelésére.
Visszavonás
A Szerződés lehetővé tette a Felek számára, hogy kilépjenek a Szerződésből , hat hónapos felmondással, ha úgy döntenek, hogy a Szerződés tárgyával kapcsolatos rendkívüli események veszélyeztetik legfőbb érdekeiket.
A Szerződést számos elfogadott nyilatkozattal és közös megegyezéssel egészítették ki, amelyek konkrét rendelkezéseket dolgoztak ki. vagy a Szerződés nyelvében használt speciális kifejezések meghatározása.
A Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv
A Felek aláírták a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvet is, amelyben további korlátozásokban állapodtak meg. . A Felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem helyeznek üzembe ICBM hordozórakétákat, és nem tesztelik az ICBM-eket az ilyen hordozórakéták számára; ne telepítsen 600 km-t meghaladó hatótávolságú cirkáló rakétákat tengeri vagy szárazföldi hordozórakétákra; tilos 600 km-t meghaladó hatótávolságú repüléstesztes cirkálórakéták, amelyek több, egymástól függetlenül célozható robbanófejjel vannak felszerelve tengeri vagy szárazföldi hordozórakétákból; és nem repülésteszt vagy ASBM-ek telepítése. A jegyzőkönyvet elfogadott nyilatkozatokkal és közös megegyezésekkel egészítették ki, amelyek kidolgozzák annak különös rendelkezéseit vagy meghatározzák a konkrét feltételeket.
Egyetértési megállapodás
A Felek kezdeti nyilatkozatokat is cseréltek a stratégiai offenzívák számáról. fegyverekkel rendelkeztek, és vállalták, hogy fenntartják ezt az elfogadott adatbázist az SCC minden ülésén rendszeres frissítések útján. Közös nyilatkozatot tettek a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló későbbi tárgyalások elveiről és irányelveiről. A Felek megállapodtak abban, hogy tárgyalásokat folytatnak a stratégiai fegyverek további mennyiségi és minőségi korlátozásáról, további ellenőrző intézkedéseket alkalmaznak az NTM hatékonyságának növelése érdekében, és más lépéseket tesznek a Felek stratégiai stabilitásának és egyenlő biztonságának biztosítására és fokozására.
A Szovjetunió egyoldalú nyilatkozatot tett “Tu-22M” (Backfire) bombázójáról, amelyet közepes hatótávolságú bombázónak nyilvánított, és nem kívánta megadni a bombázónak a képességét, hogy interkontinentális távolságokon működjön.
Fejlesztések
1991
A Szerződést a START I Szerződés váltotta fel.
1990
Július 18-án a Szovjetunió megsemmisített rakétavetőket, és ismét kijelentette, hogy a Szerződés határain belül folytatódik. A szovjet védelmi minisztérium olyan számokat mutatott be, amelyek arra utalnak, hogy a Szovjetunió SNDV-je 1990-ben összesen 2 484 (max. 504) volt. Az Egyesült Államok azt állította, hogy a valódi szovjet SNDV-érték 2580, míg az Egyesült Államok összesen 1985 SNDV-t tartott fenn (max. 2250).
1989
Az Egyesült Államokban a SALT II hívei költségvetési korlátokra támaszkodtak, hogy az Egyesült Államok ne lépje túl a határértékeket.
1989 végén az Egyesült Államok 61-gyel túllépte az MIRVed ICBM + MIRVed SLBM + bombázókat, amelyek ALCM korlátja 1320, míg a Szovjetunió minden alhatár alatt maradt, de meghaladta a 2250 SNDV teljes határértéket.
1988
Az Egyesült Államok Háza elfogadta a 820/1200/1320 alkorlátok törvénybe foglalását; a szenátus azonban nem adott át ilyen nyelvet. Ezért a konferencia felhagyott a nyelvvel, de megjegyezte, hogy költségvetési okokból az Egyesült Államok stratégiai erői stabilizálódni fognak a 89-es pénzügyi év során, nagyjából ugyanazon a szinten, mint a 88-as év.
1987
1987 folyamán a Szovjetunió nyilvánvalóan továbbra is betartotta a határokat.Az Egyesült Államokban a kongresszus és az adminisztráció megállapodott abban, hogy az Egyesült Államok az SLBM és az ICBM alhatárai alatt marad, bár Reagan elnök határozottan ellenezte ezt.
1986
Május 27-én Reagan elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok többé nem tartja be a Szerződés korlátjait. Az elnök elmondta, hogy a Szovjetunió nem tartja be politikai elkötelezettségét a Szerződés rendelkezéseinek betartása mellett, valamint nem bizonyítja készségét további fegyvercsökkentési megállapodások megkötésére. Folytatta, hogy az Egyesült Államok a stratégiai haderő-struktúrával kapcsolatos döntéseit a szovjet stratégiai erők jelentette fenyegetés jellegére és mértékére alapozza, és nem a SALT-struktúrában foglalt előírásokra. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok a stratégiai elrettentés védelme érdekében nem telepít több SNDV vagy stratégiai ballisztikus rakéta robbanófejet, mint a Szovjetunió.
Május 28-án az Egyesült Államok bejelentette, hogy továbbra is felszereli a B-52-eseket Az ALCM-ek meghaladják a 130-as határt.
November 28-án az Egyesült Államok túllépte az 1320 SNDV-határértéket. December 5-én a Szovjetunió bejelentette, hogy egyelőre betartja a korlátokat.
1985
Az Egyesült Államok megismételte 1984 januárjában a Szovjetunió egyes Júniusban Reagan elnök megerősítette, hogy az Egyesült Államok érdeke a Szovjetunióval való kölcsönös korlátozás ideiglenes keretrendszerének fenntartása, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is tartózkodni fog a meglévő stratégiai fegyverszerződések aláásásától, a Szovjetunió hasonló visszafogottságot tanúsított, és a genfi Nukleáris és Űrtárgyalásokon (NST) aktívan folytatta a fegyverek csökkentésére vonatkozó megállapodásokat. A Szovjetunió megismételte a Szerződés egyes rendelkezéseinek Egyesült Államok általi megsértésével kapcsolatos, 1984. januári vádjait.
1984
Január 23-án az Egyesült Államok kijelentette, hogy a Szovjetunió megsértette politikai elkötelezettségét a tartsa be a Szerződésnek a telemetria titkosítására és az ICBM-ek modernizálására vonatkozó rendelkezéseit, valamint “valószínűleg” megsértette az SS-16 telepítésének tilalmát és csak egy új típusú ICBM engedélyezését. Ennek alapján Reagan elnök nyíltan fontolgatta a még nem ratifikált szerződés amerikai hatályon kívül helyezését.
Január 27-én a Szovjetunió kijelentette, hogy az Egyesült Államok viszont megsértette politikai kötelezettségvállalását a Szerződés rendelkezéseinek betartására. tárgyalás az SLCM-ek és a földre indított cirkálórakéták (GLCM-ek) betiltásáról, a kijátszás tilalmáról a GLCM és a Pershing II bevetésével, és szándékában állt megsérteni azt a rendelkezést is, amely csak egy új típusú ICBM-et engedélyez.
1983
Július 17-én az Egyesült Államok Légierője végrehajtotta a Békefenntartó (MX) négyfokozatú ICBM első próbarepülését, amely legfeljebb 10 önállóan megcélzott visszatérő jármű szállítására alkalmas.
1982
Május 1-jén Reagan amerikai elnök kijelentette, hogy nem tesz semmit a Szerződés aláásása érdekében, amíg a Szovjetunió egyenlő visszafogottságot tanúsít. A Szovjetunió hasonló módon nyilatkozott.
1981
Az Egyesült Államok bejelentette, hogy nem ratifikálja a szerződést, így a feleknek csak politikai kötelezettségük van a Szerződés korlátainak betartására. .
1980
Az 1979. decemberi szovjet afganisztáni invázióra válaszul január 3-án Carter elnök azt kérte, hogy a Szenátus késleltesse a Szerződés megfontolását. Az amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok mindaddig betartja a Szerződést, amíg a Szovjetunió viszonoz. Brezsnyev szovjet fõtitkár hasonló nyilatkozatot tett a szovjet szándékokkal kapcsolatban. A Felek ezért kötelezettséget vállaltak arra, hogy tartózkodnak a Szerződés tárgyát és célját sértő cselekményektől, mindaddig, amíg egyikük egyértelművé nem teszi szándékát, hogy nem lesz a Szerződés részes fele.